Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

mázta, hogy a lakosoknak a Tanyák közöt a maga rátájokon sem szabad Jószágaikat legeltetni, és tartani 1 ft büntetés alatt, mert azzal a szomszédjaik vetéseikben és kaszálóikban kárt okoznak. 1819. június 6-án nyomatékosan felhívták a lakosok figyelmét arra, hogy Akik az Marhájokat vagy lovaikat az Őszi vagy Tavaszi vetésekben bé ereszteni bátorkodnának nem az eddig járni szokott 30 xr büntető pénzt fizetni fogják, hanem 1 ftot. 1820. május 28-ig a marhák, a lovak és a juhok már oly sok kárt tettek mind kenderbe, árpában és más vetésekben is, hogy a pénzbüntetés mellett testi fenyítést is kilátásba kellett helyezni. Egy 1822. július 21-én kelt hirdetményben a kengyeli tanyák között legelő jószággal kapcsolatban arra kellett figyelmeztetni, hogy ki ki a maga földjén tartsa a jószágát, mert sok Gazdáink van kukuriczája, meljben ha kárt tesz, meg fogja fizetni. Tavasztól a betakarításig a tanyák közt (azaz a vetések közelében) mégmost senkinek egy átallyán fogva sémi némü Jószágának otvaló legeltetése meg nem engedtetik tsupán tsak a Hámos lovainak, azok is úgy hogy ki pányvázva légyenek hogy senkinek kárt ne okozzanak. 1821. április 29-én azt is megtiltották, hogy a lovakat bárki is a kotsik után szabadon eressze, mert az életekben sok károkat tesznek. Ugyanebben az évben, június 3-án a kengyeli tanyás gazdákat ismét arra kötelezték, hogy jószágaikat pányván tartsák. Egy évvel később, augusztus 4-én pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy ki ki legeltesse a Jószágát a maga Tanya földjén. Az Urbarialis vetések tilalmazására (ti. a legelő állatoktól) is van példa, még ha mindössze csupán egy is. Feltehetően a Barta nevű határrészen is szántók lehettek, ugyanis a Barta átaljában tilalmaztatik mindenféle jószágtól, mert az életek közt kárt tennének. Sajnos az egyes nyájak legelőit, tavasztól őszig történő mozgásukat forrásunk segítségével nem tudjuk rekonstruálni, de hogy volt mozgás, s annak egy adott rendszere volt, az bizonyos. Ez azonban a hirdetményekben nem kapott hangsúlyt, hiszen a legeltetés rendje a közösség számára ismert volt. A dobolási jegyzőkönyvek ugyan több utalást tartalmaznak a legeltetés rendjére vonatkozóan, de a forrás jellegéből következően érthető módon mindig olyan esetben, ha valami váratlan esemény folytán az ismert rendszer valami oknál fogva kényszerűen változott. Az állatoknak a legelőre történő kiverésével egyidőben a réteken kijelölték 1820. július 16-i hirdetmény. 1820. május 7-i hirdetmény. 1819. június 20-i, 1820. május 7-i és 1823. július 13-i hirdetmény; utóbbiból való az idézet. Lányi Sámuel 1845-ben készült kéziratos Tisza-térképén négy olyan helynév is található, amely az állattartásra, ill. a csordák járására utal. így Törökszentmiklós határában a 9. térképlapon Surjány-tói (Surján) délre a Göböly Járás, a Kis Morotva déli ívénél az ún. Telelő, a 12. térképlapon Kengyel határában a Kengyel köze, s a Kengyelnek aDersi ér nevű ágától jobbra a Marha Járás. Megjelent: SUGÁR István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe. Eger, 1989. 61