Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.
a Város Pascuumán sem földes, sem gyalog embernek ujj esztendőtől fogva több jószága a Város Pascuumán nem fog járni mint a mi proportio szerént competál ti.; egy Sessiós Gazdának 20. darab marha, vagy ló vagy ha inkább juhot akar tartani tíz juh egy marha számban. Fél sessiós Gazdának felényi, egy quartásnak ismét felényi. Az árendás földön pedig tsupán az Árendásoknak fog járni a jószágok, azoknak is pedig proportio szerént fizetésért a mennyi competál, nem pedig a mennyit magok akarnak tartani. A Juhászok (na)fc pedig semmi se competálván, ha a Gazda megengedi hogy tartson a Gazdáéban fog tudódni, és a Gazdának annyival kevesebb juha fog járni a Pascuumon; marhát is úgy Ígérjen jövendőre akárki a cselédjének, hogy az a gazda marhája száma közzé fog számláltatni és magának annyival kevesebb fog járni a Pascuumon, mert az Árendás földön a mint már megmondatott tsupán az Árendások jószága jár ott is proportio szerént, fizetésért is tsak annyi a menynyit az Árendális főid megbír, és a mennyi a láncz állja főid után competál. A dobolási hirdetmények a legeltetésre, a legelő- és vele szoros összefüggésben a rétgazdálkodásra is szolgáltatnak hasznos adatokat. Kétségtelen, hogy az elöljáróság azért szervezte ménesekbe, gulyákba, csordákba, nyajakba és csürhekbe a mezővárosi közösség állatállományát, hogy a rendelkezésre álló legelőt minél racionálisabban lehessen kihasználni, illetve hogy a termés és az állatállomány átteleltetéséhez szükséges takarmány, amelyet szintén a meghatározott időben legelőként funkcionáló rét adott, fölösleges veszteséget ne szenvedjék, s az ott legelő állatok miatt ne károsodjék. Ezért hívták fel a lakosság figyelmét a legnyomatékosabban arra, hogy — Senki a jószágát ne lappangtassa dugaszban, se Réten, se egyebütt, hanem adja számadó eleiben. 1 Minthogy a számadó eleiben adott állatok április közepétől késő őszig voltak a legelőn, a téli időszakban istállózásukról gondoskodni kellett. 1825. december 11-én az elöljáróság arra hívta fel a figyelmet, hogy Az Istállókban ahol tüzelni szoktak senki szabadon Cakót, vagy Bornyut ne tartson 1 /(orin)í büntetés alatt mert azok által szoktak leg inkáb a szerentsétlenségek törtinni. Az állatok tavaszi legelőre való hajtásával egy időben a mezővárosi önkormányzat büntetés kilátásba helyezésével nyomatékosított intézkedés sorozatot hajtott végre, amelynek célja a vetések és kaszálók védelme volt. Ennek érdekében pl. 1820. április 16-án a következőket dobolták ki: Ujjra is köz hírré tétetik, hogy mivel már ugy is holnap minden Pásztorok kiállanak, a tanyák közzül minden ember mindenféle jószágait, akár juh, akár más egyéb legyen az kitakarítsa, Pásztor eleiben adja, mert ha szinte nappal a maga földjén legelne is, de éjjel a más földjére is elmegyen, és kárt tesz. Az 1821. április 8-án kelt hirdetmény világosan megfogal1819. május 2-i hirdetmény. 1820. április 16-i, május 7-i, július 23-i, 1821. április 8-i, 29-i, 1823. március 31-i,1826. április 16-i és 1829. április 20-i hirdetmények. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a publicatiók a tanya szinonimájaként a szállás kifejezést is használják. Pl. 1821. április 29. A Szállásokon senki egy átallyon fogva Jószágát ne Csapongtassa a maga tulajdon földjén is ... 60
