Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

lepülés communitásának, hanem külön szerződés alapján csak a megfelelő igás- és kézimunkaerővel bíró gazdáknak. A nyájakhoz a pásztorokat azonban továbbra is az elöljáróság szerződtette. Egy 1830. március 28-án kelt hirdetmény segítségével arra is kísérletet tehetünk, hogy megállapítsuk, a lakosság mely rétegei mely nyájak szervezésében voltak érdekeltek. A bejegyzés szerint az Árendások Csikőssának megfogadódott Tóth Jósef. Gulyásnak vagy Marha Pásztornak pedig Fejér Ferentz a tavalyi Gulyás; a Bérek minden darab Lótól mint tavaly volt 15x (krajcár) és fél kenyér, a Szarvas Marhától legyen az akár Ökör, akár Tehén, akár borjú minden darabtól 12x és fél kény ér. Az Urb(ana)lis Pascuumra pedig Csikósnak Tehenes Nagy István, Gulyásnak pedig vagy Szarvas Marha pásztornak Sarkadi András, mindenik Őszi beszorulásig van fogadva úgy a Szelíd Csikós mint a Gulyás, a Szelíd Csikós is ugyan annyi bérre mint a Szilaj Csikós, a Két Szarvas Marha Pásztor is egyforma bérre. Azaz e bejegyzés szerint a kengyeli bérlők részére fogadták fel a szilaj csikóst és az egyik gulyást, míg azok számára, akiknek csupán Törökszentmiklóson volt urbarialis földjük, a szelíd csikóst és a másik gulyást. A kengyeli legelőre (a Kengyel köze) a bérelt föld arányában meghatározott számú állatot hajtottak ki. A fű zsendülésével, a legelő eltartóképességének növekedésével arányosan növelték meg a kihajtható állatok számát. így pl. 1830. március 28-án az Öt Lánczot Bírók 3 , a 10 Lántz ajjasok 6 darabot, a 20 lántzajját bírók 12 darab marhát (értsd jószág) hajthattak a Kengyeli Árendás Pascuumra, de május 2-ától az öt láncalját bérlők már 4, a tíz láncalját bérlők 8, a 20 láncalját bérlők pedig 16 szarvasmarhát vagy lovat hajthattak ugyanerre a legelőre. Azok a lakosok, akiknek Kengyelen nem volt bérelt földjük, a kengyeli legelőket nem vehették igénybe, azok semminemű marhát oda nem hajthatnak, hanem hajtsák az Urb (aria) lis Pascuumra. Az urbarialis pascuum igénybevételének módjáról 1829. szeptember 6-án a következő hirdetményt tették közhírré: Minden házas zsellér, a kinek Urbarialis földje nints, a (K. (egyelmes) Urbárium értelme szerént egy fejős tehenén kívül többet semmi jószágot nem tarthatván a város Pascuumán, gondolkozzon a maga több jószága felőli hogy hová tegye jókor, mert TÓTH S. é.n. 92. - Borsi Anna 1771 decemberében megharagudott a szentmiklósiakra és tudatta velük, hogy ezentúl Kengyelt és Tény őt magának a városnak nem adja többé árendába, hanem csak megfelelő igás és kézimunkaerővcl bíró gazdáknak. Ezt az elhatározását meg is valósította, s ebben utódai is követték őt. 1775. január 1-én ilyen külön kontraktus szerint bérlik a gazdák Tenyő egy részét évi 450 forintért, Tenyőszigetet pedig szintén külön szerződésbe foglalva, évi 150 forintért a szentmiklósi katolikusoknak adták bérbe 2 esztendőre. 11 A láncalja ebben az esetben a bérelt szántóterület mértékegysége. A láncalja területe vidékenként változott, általában 1000-1200 négyszögöl között mozgott. - Az 1830. évi hirdetmények alapján a Kengyel közén a szilaj ménes mellett biztosan legelt egy gulya is. A korábbi években, vonatkozó adataink szerint, a Kengyel közét csupán a szilaj ménes j árta. 59