Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

egy szilaj és egy szelíd csikóst, két guljást (az al- és a felvégen), tehén csordásokat, borjú csordásokat, csürhéseket, valamint egy magyar és egy birge kos pásztort al­kalmazott 8 1830-ban, bár közelebbi oka nem ismert, már feltehetően nem fajták szerint különítették el a kosokat, ugyanis az elöljáróság a gulyák szervezésének min­tájára egy alvégesi (Pap Gábor személyében) és egy felvégesi (Moldván György sze­mélyében) kos pásztort fogadott fel. Mint már korábban utaltunk rá, Törökszentmiklós lakosai nemcsak a közép­kori Balaszentmiklós területén gazdálkodtak, hanem a vele határos Tenyőn (ma Tiszatenyő) és Kengyelen is. A pusztákat ifj. Almássy János 1725. március 25-én adta bérbe a Törökszentmiklóst megalapító, megszálló embereknek. Özvegye, Bor­si Anna 1772-től Kengyelt és Tenyőt többé nem adta bérbe a mezővárosi rangú te­TŐTH Sándor: Vázlatok Törökszentmiklós múltjából. Törökszentmiklós, é.n. 71-72. A város újratelepedésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az első betelepüló'k 1720 táján refor­mátusok voltak, akiket 1725-től egy katolikus hullám követett. A reformátusok a régi Ba­laszentmiklós helyén, a katolikusok pedig a hódoltságkori palánkvár romjainál telepedtek le. A két vallásfelekezetű lakosságot akkoriban bizonyos lakatlan terület választotta el egy­mástói. Ezen az üresen hagyott területen épült ki a későbbi időkben a Tiszttartó kereszt­út, a mai Almássy utcának az elődje. Ettől keletre volt a református felvég, nyugatra pedig a katolikus alvég. A későbbi települők vallás szerinti területen kaptak házhelyet, azaz a ka­tolikusok az alvégen, a reformátusok a felvégen. Ez a szokás egészen a századfordulóig, az 1900-as évekig élt Törökszentmiklóson, pl. katoükus a felvégen, református az alvégen nem igen vett házat. Az idei Pásztorok bére ebből áll; Az ökör Csordásé: minden ökörtől fél kenyér 1/4. véka búza, és 3. x (krajcár) A Guljósoké az Al és fel végen: minden darab marhától fél kenyér, pénz 15. xr. a ki pedig kenyeret nem adhat, fizet mind öszve 8. garast. Szelíd tsikósé: minden lótól fél kenyér, pénz 10. x. a ki kenyeret nem ád, fizet neki mind öszve 8. garast. Tehén Csordásoké: minden marhától fél kenyér, egy vatsora, vagy főzni való, és 1/4 véka Búza. Borjú Csordásoké: minden borjútól fél kenyér és 1/4 véka búza. - A borjú Pásztor eleiben pedig minden a kinek borja van, eleiben hajtsa, nem lappangtassa egy heljen is más helfen is, mert akárhol tartja, tsak ugyan a bért meg kell adni a borjú Csordásnak. A Csürhéseké: két öreg sertéstől egy kenyér és minden öregtől 1/4 véka búza, minden öreg­től egy vatsora. Magyar Kos Pásztoré minden darab egy garas és négy kostól egy kenyér. Birge Kos Pásztoré. Minden kostól két garas, négy darabtól egy kenyér. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a hirdetményeket betűhíven jegyeztük le. Egyedül a va­lamennyi magában álló a betű után a kéziratokban következő aposztróf jeleket nem tün­tettük fel. Hogy ne kelljen valamennyi idézett hirdetmény szövegét idéző jellel ellátni, a betűhíven lejegyzett szövegeket kurzív formában közöljük. 1830. április 4. Pap Gábor Kos Pásztornak meg fogadódott, kinek is minden darab Kos­tól akár öreg akár Bárány 3x leszsz a fizetése, e mellett minden Öt darabtól egy kenyér, a midőn pedig a Kost ki veri, minden Gazda adjon neki Dohányt és Sót, hogy a Jószágot tisztán tarthassa. 1830. április 25. Moldván György fel végesi kos pásztor(na)k fogadta­tott meg, azon bérre, melyre az alvégesi kos pásztor van fogadva. 58

Next

/
Thumbnails
Contents