Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Kálniczkyné Katz Veronika: Egy víziút történetéhez / 341. o.

sza-hajózás nem tud fellendülni. A Millennium alkalmából 1896. szeptember 6—8. között Budapesten összeült magyar technikusok kongresszusa megállapította: tekintettel arra, hogy a Dunába torkolló mellékvizek nem a nyugaton keresendő fogyasztó piacunk felé irányulnak — átlós irányban két új mesterséges víziút, ú.m. a Duna—Tisza csatorna és Duna—Száva csatorna megépítését tartja szükségesnek. 1897-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet feliratot intézett a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszterekhez melyben a következőket kérték: „...a természetes és mesterséges hajózó utak létesítése államköltségen történjék és az így kiépített víziutakon a hajózás illetékmentes legyen. A szükséges csatornák közül a Budapestről a Közép—Tiszához vezető hajózócsatorna építendő ki. A századfordulóra befejeződött a Tisza-völgy rendezésének első szakasza, a térség jelentős területeinek ármentesítése, a folyó szabályozása. Vizsgált korszakunk végéig azonban komoly gondot okozott az, hogy az állami vízépítési ügyek egy része - így a DTCs is - két, eltérő állásponton álló főhatóság , a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi tárca hatáskörébe tartozott. Ekkorra világossá vált, hogy legfontosabb exportcikkünk a búza már a múlt század hetvenes évei óta fokozatosan tért vesztett a tengeren az Elba és Rajna torkolatához érő és onnan hajózható folyókon és csatornákon Németország belsejébe felhatoló amerikai, román és orosz búzával szemben; valamint az is, hogy a vasút nem bír ja teljes egészében kielégíteni a szállítási igényeket. Különösen Németország eredményes csatornaépítő tevékenységén felbuzdulva ismét az állam vette a kezébe a csatornák kérdésének tanulmányozását és a Kereskedelemügyi Minisztérium Folyó csatornázási Osztályt s külön Duna—Tisza Csatorna Előmunkálati irodát (1898-1906) állított fel. Ez a hivatalos szerv költségvetési pénzzel, most már rendszeres program alapján részletes felvételeket, megfigyeléseket és fúrásokat végzett, és kiterjedt közgazdasági tanulmányok alapján különböző tervváltozatokat dolgozott ki. Az egyik a BudapestSzolnok (107,8 km), a másik a Budapest-Csongrád (141,1 km) nyomvonalú magasvezetésü, a harmadik pedig Budapest-Csongrád mélybevágású változat volt. 1905-ben a három közül a Budapest—csongrádi magasvezetésűt tartották a legelőnyösebbnek. E tervváltozatok, bár műszaki és gazdasági részletekkel behatóan foglalkoztak, közgazdasági szempontból nem voltak eléggé megalapozva s éppen ezért nem jelenthettek olyan programot, amely a megvalósítás sorrendjére nézve támpontokat adott volna. A Csatorna megvalósításának legfőbb akadálya az volt, hogy a Felső—Tisza illetve a Maros hajózhatóvá tétele sokkal nagyobb és költségesebb feladat volt, mint a főfeladat, a DTCs, vagyis a csatornaépítés idejénél sokkal hosszabb időre kiterjedő szabályozási munkálatokat kellett volna a csatorna forgalma érdekében előzetesen elvégezni. Az 1900-as években végrehajtott nagy vasúti beruházási program abba a hely32 Idézet az Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal 1892. október 12-i ülésjegyzó'könyvébó'l. OKVL. II. 1.1. 33 HOSZPOTZKY Alajos: I.m. részletesen foglalkozik ezekkel a tervekkel. 350