Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Kálniczkyné Katz Veronika: Egy víziút történetéhez / 341. o.

útvonalon —, de ez a lehetőség 1918-ban megszűnt. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy éppen a trianoni békeszerződés hátrányos következményei miatt vált a DTCs ügye a két világháború között elsősorban politikai üggyé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Trianon előtti Magyarországon ne foglalkoztak volna a Csatorna megépítésének ügyével, hiszen a két folyót összekötő csatornatervek közül a Ferenc-, a Ferenc Józsefés a kapcsolódó Bega-csatorna terve megvalósult. Az elképzelés alapja reális: az önmagában elszigetelt tiszai vízrendszert a DTCs kapcsolhatja be a remélt mind jobban kiszélesedő kereskedelembe. S itt máris felmerül az első eldöntetlen kérdés: a tiszai torkolat helyének kérdése. A szolnoki torkolat mellett voksolók a Tisza felső szakasza és az ehhez kapcsolódó területek gazdasági fellendülését várták a Csatornától. A csongrádi torkolat hívei elsősorban a Körösök vízrendszerének összekötését tervezték az ország gazdasági központjával, Budával, illetve Pesttel. A szegedi torkolat tervezői az ország leggazdagabb mezőgazdasági termelésű déli vidékeinek, ill. a Maros vidékének gazdasági érdekeit képviselték. A Csatorna történetében a legnagyobb vitát minden korban a tiszai torkolat helyének kérdése váltotta ki, sőt, elmondhatjuk, hogy részben e vita eldöntetlensége okozta a Csatorna megépítésének többszöri elodázását, ezért is került le állandóan a napirendről. A vitát 1948-ban — amikor a DTCs a legközelebb volt a megvalósuláshoz —, vízügyi szakemberek azzal zárták le, hogy a torkolat helye semmilyen gazdasági előnnyel nem jár, hiszen forgalmi szempontból ugyanolyan pont, mint a csatorna bármely más pontja, sőt, műszaki szempontból a folyamatosan lerakódó hordalék miatt a torkolat mindig nehezen fenntartható helye a csatornának. Éppen emiatt a torkolatokban egyáltalán nem tanácsos kikötőt, vagy rakodót létesíteni. Ez az érvelés azonban valószínűleg nem győzte meg azokat, akik konkrét gazdasági előnyöket vártak a torkolat helyén. A pesti, illetve a budapesti torkolat helyének kiválasztása közel sem járt ennyi vitával: a tervezők többsége a soroksári Duna-ág valamely pontjára tervezte a Pesthez közeli torkolatot, ill. felmerült Vác, illetve a megépítendő budapesti körcsatomából való kiágazás lehetősége is. Az utóbbi műszakilag nem volt megalapozott, Vác pedig túl messze van az ország gazdasági és kereskedelmi központjától, így ez a megoldás már gazdaságilag sem indokolható. A következő vitás kérdés a csatorna célja. Az első csatornatervek kizárólag a hajózás érdekeit szolgálták. A századforduló körül merült fel a többcélú csatorna igénye: lehetőleg egyszerre kellene szolgálnia a megépítendő csatornának a hajózás, az öntözés és a vízerőkihasználás célját a lehető legolcsóbb megoldással. Műszaki szempontból vizsgálva a különféle céloknak különféle csatornatípusok felelnek meg, ter3 A váci torkolatra lásd: LAMPL H. - HALLŐSSY F. 1947.91. Reitter Ferenc már az 1840-es években foglalkozott a megépítendő pesti körcsatoma gondolatával és ebből tervezte a Duna-Tisza csatorna kiágazását is. 1866-ban ebből a témából tartotta akadémiai székfoglalóját is. Lásd: SÁNDOR Lajos: Budapesti hajózható övcsatorna. Bp. 1913.; FODOR Ferenc: Magyar vízimémököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és annak eredményei. Bp. 1957. 31, 100. 342