Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - B. Huszár Éva: A Heves megyei Tisza-szakasz változásai 18-19. századi térképek tükrében / 31. o.
A víz telepítő tényező, a folyóvölgyek ősidők óta szolgálják a közlekedést is. Magyarország mai területén vélhetően a rómaiak végeztek először vízszabályozási munkát. A Maroson és a Tiszán már a II. században áruszállítás volt. Vízépítészeti munkák a középkorban is voltak hazánkban, a folyó- és állóvizek hozzátartoztak a védelmi berendezésekhez. A Duna és a Tisza is nagy szakaszokon megyei-egyházmegyei- illetve főesperességi határként szolgált a korai Árpád-kortól. A világi és az egyházi igazgatás között sok esetben területi megfelelés volt, Heves megyében ugyan ebben az időben nem megyehatárt alkotott a Tisza, de két főespcrességet elválasztott egymástól, a hevesit és a kemejit. A 10—11. században a sík területeken épült földvárakat egyrészt a közelében lévő folyóvíz védte, másrészt ezeknek kiemelkedő dombháton történt megépítése, árok- és sánerendszere a folyó áradásától is megóvta az itt lévő lakóés gazdasági épületeket. Speciális célból viszont pont a vízzel való elárasztásra volt szükség a folyótorkolatok találkozásánál épült várak védelméhez. IV. Béla idejéből már vannak adatok a árvíz elleni védekezésre. A törvények folyamatosan intézkednek ezekben az ügyekben, de foganatjuk nincs. A 16—17. században a török megszállás alatt irtották a folyókat kísérő erdőket, a medertisztítást elhanyagolták, emiatt a mocsarak terjedelme növekedett, melyek összefüggő területeket alkottak. Az árvízvédelem csak a pillanatnyi veszély elhárítására szorítkozott, itt-ott emeltek gyenge vízműveket. A török korban a lakosok egy része a mocsaras részekre menekült, illetve a szándékos vízárasztást is felhasználták védelmükre. Csak a török kiLÁSZLÓFFY W. 1982. 183. A római légiók feladata volt az utak építése, fenntartása, a folyókban medertisztítás végzése. Már akkor is el kellett távolítani a mederbe dó'lt fatörzseket, lószcrivel a 18. századig hasonló feladatok voltak a hajózásra használt folyóvizekkel kapcsolatban. KRISTÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és Emlékezet. Bp. 1988. 98. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. köt. Bp. 198 7. 45. Tokaj, Szolnok, FODOR Ferenc: Magyar vízmérnököknek a Tisza-völgyében a kiegyezésig végzeit felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. BME KK Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 8. Bp. é.n. (1954). 135. 1569, 1596, 1613, 1622, 1624, vizsgált időszakunkig ezen évek azok, melyekben törvények születtek a vizek elleni védekezés kapcsán. 161 3-ban már a Tisza árvizei elleni védekezésre kötelezik az érintett megyéket. DÓKA Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (17721918). Bp. 1987. 8. EPERJESSY Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. A Makói Múzeum Füzetei 76. é.n. 4. Végeredményben a középkori embert nem akadályozta a természeti környezete, használta azt: ártéri gazdálkodást folytatott. Ismeretes a mocsaras területeken ártalmat okozó ,, morbus hungaricus"-ként megnevezett maláriafajta. Lektorom Dr. Bán Péter ezzel kapcsolatos közlését köszönöm. 32
