Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Papp Izabella: A jászkunok száz éves áldozatai / 309. o.

A lakosok számára rendkívül nagy terhet jelentett a Kerületben elszállásolt katonaság eltartása, a katonai fuvarozás kötelezettsége és a tüzelő biztosítása is. A katonai hatóságok a kiszolgáltatott termékek árát jóval a piaci ár alatt térítették meg, amelyből a Kerületnek komoly veszteségei származtak. Ezeknek éves menynyisége szerepel a harmadik kimutatásban 1768-tól 1835-ig. Bár a terhek túlnyomó többsége a katonáskodáshoz kapcsolódott, a jászkunok részt vállaltak egyéb országos kiadásokból, adakozásokból is, mint a budai királyi palota építése, a II. József-féle földmérés költségei, a magyar múzeum alapítása, Ludovica Akadémia létrehozása, s „rendkívüli segedelemként is gyakran adtak jelentős összegeket az uralkodó számára. A levéltáros kimutatása részletessége ellenére sem tekinthető teljesnek, hiszen a Kerületben gyakoriak voltak az iratokban nem rögzített visszaélések adószedés, katonatartás területén. Nem tartalmazza a sószállítás költségeit, ami királyi szolgálatként szintén jelentős teher volt a jászkunok számára és nem szerepel benne a nádor számára kifizetett összeg, melyet a redempciós levél évi 3000 aranyban határozott meg. A levéltáros összeállítását jóval később valaki egy pótjegyzékkel egészítette ki, amely már feltünteti a nádor tiszteletdíját 1745-től 1847-ig, s szerepel benne a redempció 100 éves évfordulójára rendezett ünnepségek költsége, valamint az 1848-as hadi kiadások mennyisége is. A három kimutatás adataiból jól látható, hogy 100 év alatt a jászkunok valóban jelentős részt vállaltak a birodalom és az ország elsősorban katonai, de egyéb terheiből is. Kiváltságaik védelme érdekében természetes érdekük volt az uralkodóházhoz való hűség. Ez jellemezte kapcsolatukat, s a dinasztia hosszú háborúi alatt az udvar megbízható támaszai maradtak. Kivételt csupán a Rákóczi szabadságharc jelentett, amikor a részvételükben a kiváltságaik visszaállításának igénye játszott elsősorban szerepet. A későbbiekben igyekeztek visszanyerni az uralkodóház jóindulatát, a birodalomnak pedig szüksége volt a jászkunok katonai erejére és pénzbeli támogatására egyaránt. A jászkunok az egyre növekvő terheket is vállalva ragaszkodtak kiváltságaik meghagyásához, amit a reformkorban is az uralkodóháztól, közvetlenül pedig a nádortól remélhettek. A feudális eredetű kiváltságok érintetlenül hagyásának igénye — azok bizonyos haladó vonásaival együtt is — a reformkorban törvényszerűen egyre merevebb konzervatív szemléletmódhoz és országgyűlési gyakorlathoz vezetett. Felmerülhet végül a kérdés, hogy vajon volt-e gyakorlati haszna a Bartsik Márton által elkészített munkának a maga korában? Az 1839/40-es országgyűlés meghirdetése több szempontból is nehéz helyzetben találta a jászkunokat. 1836-ban az aszály, 1838-ban pedig az árvíz okozott jelenBÁGI G. 1991. 59-60. KISS József: Jászkunok a Rákóczi szabadságharcban. In: Történelmi Szemle, 1979. 1-2. sz. 35-82. 319