Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.

ber 10-én], most a közelmúltban, az említett Tiszasáp [Saap] falubirtok törvényeden összehívott és megjelent szomszédaival és határosaival annak a falubirtoknak a helyszínére érkeztek és a mondott Tiszasáp falubirtok uraságába Borsvai [de Borsua] Miklós főesperes urat, [Verebi] György fiát Pétert, valamint [Szűcsi] [de Zuchi] Laczk fiát Benedeket bevezették és ama [birtokot] beiktatták nekik örök birtoklásra azon a jogon, amelyen azt hozzájuk tartozónak tudják, és az ország szokása szerint három egymást követő napon át ott maradtak a gyakran említett birtok területén miközben egyetlen ellentmondó [személy] sem jelentkezett; Amely dolognak örök emlékezetére és megerősítésére, a jelenlegi metszett betűs kiváltságlevelünket - amelyet függőpecsétünkkel hitelesítettünk - oltalmazás céljából nekik kiadni rendeltük; Kiadatott a kiváló férfiú, az említett olvasókanonokunk kezei által, az előbb említett időpontot [december 10-ét] követő hetedik napon [december 16-án], az Úrnak a fentmondott [1374-dik] évében a tisztelendő úrnak, az idézett egyházunk prépostjának Miklósnak, a mondott éneklőkanonoknak Miklósnak, az őrkanonok Jánosnak, Mátyás váci-, György szolnoki [de Zolnuk] —, Márton csongrádi—, valamint János szigetfői [de Zigethfeu] főespereseknek és más kanonokoknak, a korábban mondott Szent Szűz Mária egyházban, a király úr hűséges és alázatos szolgáinak a jelenlétében Az oklevél eredeti, egykorú, több példányban készült. A nem záradékolt példányból három vízszintesen metszett betűvel (A,B,C) van elválasztva. Egy oldal terjedelmű, teljesen ép, kitűnően olvasható, pecsét, aláírás nem látható. Hat rétre hajtott, a hajtások mentén enyhén kitört, a kitörések az olvashatóságot nem befolyásolják. Latin nyelvű. Nyomtatásban eddig nem jelent meg. Regesztás alakban 1938-ban Bártfai Szabó László ismertette. OL DF 251.761 Ez az oklevél is adalékul szolgál - sok más oklevéllel együtt - ahhoz a tényhez, hogy Külső-Szolnok megye közép-tiszai része, nemcsak egyházközigazgatásilag tartozott a Váci Egyházmegyéhez, hanem a káptalanja az alapvető hiteleshelye is volt. Tiszasáp valószínűleg azonos Monostorsáppal, illetve az újabb korban létezett Belsó'sáppal. Nagyrévtől északra, a nagy Tisza-kanyarban feküdt. A több példányban másolt okleveleket egymás alá írták, de csak az utolsót záradékolták, az előbbieket pedig az ABC betűivel választották el egymástól, különböző kombinációkban. A másolatokat úgy választották el egymástól, hogy a betűket felében metszették. György szolnoki főesperes Vácott tartózkodott, több oklevélben szerepel. BÁRTIA1 SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599. Bp. 1938. 322. Alapvető hiteleshelyi aktus volt pl. a beiktatás, amelyet csak a területileg illetékes káptalan bizonysága előtt lehetett eszközölni, (kivételt képezett a budai káptalan, amely az ország egész területén gyakorolhatta a hiteleshelyi jogosultságokat). 257