Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.

9. Külső-Szolnok vármegye alispánjának bizony ságlevele egy Csekekátával is kapcsolatban lévő özvegyi jogok elrendezéséről 1381. július 29. „Mi Gál mester, Szolnok vármegye alispánja [magister Gallus vicecomes Comitatus de Zolnuk] és ugyanannak [a vármegyének] a szolgabírái, a jelen levelünk útján adjuk emlékezetül; hogy jóllehet Ják[Jac] fia János felesége, nemes úrnő előttünk személyesen megjelenve, a hasonlóképpen személyesen előállt Csekckátai [de chekekathaya] Jakabot és Ják fia Márton fia Mihályt — a Nagyságos [Losonczi] László erdélyi vajda általános gyűlésén — az őt megillető hitbér és jegyajándékok ügyében törvényesen perbe fogta, majd egyideig ebben a perben egymásközt elintézetlenül szemben álltak; végül is ugyanaz a [nemes] úrnő Csekekátai Jakabot, továbbá Ják említett fia Márton fia Mihályt, akik az ő hitbére és jegyajándékai tekintetében, amelyek az említett Csekekáta falubirtok és más birtokrészek után jártak, érvényesen és minden módon elégtételt adtak és fizettek, az idézett nemes úrnő hitbére és jegyajándékai ügyében a teljes elégtétel miatt Csekekátai Jakabot, továbbá Ják fia Márton fia Mihályt előttünk bizonyítottaknak mondta ki, valamint feloldozottnak nyilvánította, ezen levelünk bizonysága útján; Kiadatott Szolnokon [in Zolnuk] a Szent Jakab apostol ünnepe utáni legközelebbi második napon [július 29-én, hétfőn], az Úr 1381-dik évében" Az oklevél eredeti, jól olvasható, bár a bal felső sarkából egy kis darab letört, amely négy sor elejét érinti, de csak a harmadik sor elejének a kiolvasását zavarja. Latin nyelvű, papírra írt, a felzetén kettó' pecsét található. Nyomtatásban eddig nem jelent meg, regesztás ismertetéséről sem tudunk. OL DF 250.222 A házassági jutalom két részből állt: a leendő férjtől járó hitbérből és a rokonok jegyajándékából. A hitbér az asszony társadalmi értékével arányos földmennyiség volt, amelyet fiktív módon kapott a szüzessége elvesztése jutalmául. Fiktív azért volt, mert a korabeli törvények szerint az özvegyek ténylegesen nem örökölhették meg, hanem azt el kellett adják a férfi örökösöknek (a fiaiknak). A jegyajándékokért pedig arányos elégtételt kellett adni az özvegy számára, ugyancsak pénzben. Gál mester kiadásában négy külső-szolnoki oklevelet ismerünk jelenleg: 1380. VII. 9. OL DL 98.076, a most közöltet, 1383. II. 9. OL DL 77.871, 1389. III. 2. OL DF 286.490 2 Ez nyilván nem vajdai gyules, hanem megyei gyules volt, amelyet Külső-Szolnok megye ispáni minőségében vezetett, ilyen súlyú ügy ugyanis nem tartozott a vajdai gyűlésre. Ugyanakkor Külső-Szolnok nem is tartozott Erdélyhez. 3 Más forrásból tudjuk, hogy Csekekáta azonos Nagykátával. 4 Jelenlegi ismereteink szerint ez a második olyan oklevél, amelyet a Tisza melletti Szolnokon adtak ki. (Az elsőt 1380. VII. 9-én, OL DL 98.076). 258