Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.
IL 1. Külső-Szolnok vármegye alispánjának bizonyságlevele büntetéspénz megfizetéséről 1330. október 29. „Mi Lőkös [Leukeus] mester, Külső-Szolnok vármegyei alispán [vicecomes de exteriori Zolnick] és az ugyanottani szolgabírák, adjuk emlékezetül, hogy Hegun fia László fia, János mester valamely végzésünkben, előttünk, Eridre felperes előterjesztett lajstromsorozata, valamint a négy szolgabíró levele alapján száz márka összegű büntetésre mutatkozott. Ezt a bírságot becsületes férfiak közbenjárására, valamint a Nagyságos [Szécsényi] Tamás [erdélyi vajda]" feleségének, az úrnőnknek a rendelete alapján ötven márkára parancsoltuk enyhíteni, amely ötven márkát azok javára teljes egészében megfizetve felszabadították; így ezt a Jánost [ . . . ] feloldottnak és mindenben mentesítettnek nyilvánítottuk; Kiadatott Szántón [in Zanto], 4 a Mindszentek ünnepe előtti legközelebbi második napon [október 29-én, hétfőn], az Úr 1330-dik évében Az oklevél eredeti, jól olvasható, sem pecsét, sem aláírás nem látható rajta. Borítóján egvkorú felirat van, amelyből azonban csak ennyi olvasható ki: „Pro Johanne filie Ladislai [. . .]" Latin nyelvű, nyomtatásban eddig semmilyen formában nem jelent meg. OL DL 105. 381 Az oklevél jelentősége abban áll, hogy jelenlegi ismereteink szerint a legrégebbi olyan dokumentum, amelyet Külső-Szolnok vármegye alispánja adott ki. Korábbról keltezett olyan oklevelet, amelyet a megye tisztjei adtak ki, hármat ismerünk. Ezek közül azonban egy a szolgabíráktól, kettő pedig az ispántól származik. Lőkös mester jelenlegi ismereteink szerint az első külső-szolnoki alispán, aki bizonyságlevelet adott. Szécsényi Tamás 1321 és 1342 között volt erdélyi vajda. Nem ismerjük, hogy feleségének az ügyben milyen rendelkezési joga volt. Tudniillik János mester büntetését. Az alispáni ítélőszék később majdnem mindig Kénén tartotta üléseit. Itt Tasnádszántóról van szó. Magyarul: „László fia János javára [.. . ] A szolgabírák 1300. augusztus l-jén adtak ki oklevelet, amelyet magyarra fordítva már közöltünk is. (Zounuk 6. Szolnok, 1991. 287.)
