Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.

vásárolhatók, trágyája sem volt különösebben értékes, tenyésztése sem igényelt lényegesebb tőkebefektetést. Gondozása, ápolása szintén nem támasztott nagyobb igényeket. Ezek a körülmények magyarázták azt, hogy a sertés jelentősége a törpeüzemekben ilyen nagy volt. Ezért a sertést nem annyira a kisgazdaságok, hanem inkább a törpegazdaságok tipikus háziállatának nevezhetjük. Ha a sertésállomány gazdaság-nagyságcsoportok szerinti megoszlásában bekövetkezett változásokat akarjuk megvizsgálni, szembetűnik, hogy az 1911. évi adatok egyik üzemcsoportban sem illeszkednek bele a sorba, hanem élesen kiütköznek /ll. számú táblázat /. A felületes szemlélőnek úgy tűnik fel, mintha a sertésállományban 1911-től 1935-ig ellenkező irányú változás következett volna be, mint amilyet az adatok 1895-től 1911-ig mutatnak. Ez azonban korántsem áll. Nem is lehetne elképzelni az irányzat ilyen éles fordulatát. E jelenség egyszerű magyarázata abban van, hogy az 1895. évi adatok novemberre vonatkoznak, a két utóbbi összeírás adatai pedig február 28-i viszonyokat tüntetnek fel. E körülmény ismeretében nem lepőd hetünk meg az arányszámoknak a táblázaton látható alakulásán. Meg kell jegyeznünk, az t is, hogy a felvételi időpontok eltérése sehol sem okozott ilyen határozott eltolódást, mint a sertésállományban. Ez a körülmény minden kétséget eloszlat az adatok helyességét illetően és megmagyarázza azt is, hogy nem az 1911. évi, hanem az 1895. évi adatok rendellenesek, helyesebben ezek nem hasonlíthatók össze ilyen formában a két utóbbi felvétel adataival. E két felvétel adatainak összevetése a változás irányára vonatkozólag biztosabb felvilágosítást nyújt, mert mindkettő a február végi viszonyokat tükrözi. Azonban a két utóbbi felvétel adatainak az összehasonlíthatóság szempontjából való abszolút megbízhatósága kétséges. Már többször utaltunk arra, hogy a sertéstenyésztés nagy konjunktúra érzékenysége miatt a sertésállomány-viszonyok gyorsan változnak. Nem így a szarvas mariiénál vagy lónál, vagy akár a juhnál, amelyek fejlődési ideje évekre nyúlik, és amelyek az üzemek szerves tartozékai. A sertésállo mány arányainak változása az üzemet — a már fentebb kifejtett oknál fogva — nem érinti jelentékenyen. A sertésállománynak e nagy változékonysága arra int bennünket, hogy az 1911. és a 1935. évi adatok sem feltétlenül összehasonlíthatók, legalábbis csak akkor mondhatnánk ennek ellenkezőjét, ha támpontunk lenne arra nézve is, hogy e két év februárjának végén a sertéstenyésztés konjunkturális viszonyai azonosak voltak. Ez a körülmény annál figyelemreméltóbb, mert mint látjuk, a gazdaság-nagyságcsoportok szerinti megoszlás, az állományviszonyok alakulásához igazodva szintén hullámzást mutat. Mindenesetre az a körülmény, hogy a felvételeképpen február végén , tehát abban az időben történtek, amikor a téli hizlalási idény lezajlott, nagyobb biztonságot kölcsönöz a két időpont adatainak. A viszonyok alakulására áttérve legszembetűnőbb, hogy a törpeüzemek részesedése 1911-től 1935-ig lényegesen megugrott. Ugyancsak emelkedett az 1000 kat. holdon felüli nagyüzemek részesedési arányszáma is, sőt a középüzemeké is valamivel nőtt. Ezzel szemben az 5-100 kat. holdas paraszt üzemekre eső hányad 52,4 %-ról 42,5 %-ra csökkent. / 11. számú táblázat. / Az adatok tehát azt mutatják, hogy a sertéstenyésztés terén a kisgazdaságok háttérbe szorultak, viszont a törpeüzemek szerepe lényegesen nőtt / 10. számú táblá185