Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.

11. táblázat A sertésállomány megoszlása gazdaság-nagyságcsoportok szerint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1895-ben, 1911-ben és 1935-ben A sertésállományból jutott Év törpe- kis- közép- nagygazdaságokra százalékban 1895 19,0 43,6 13,5 23,9 1911 12,2 52,4 17,0 18,4 1935 26,5 42,5 15,8 15,2 Egyet azonban bizonyítanak a táblázat adatai : az állomány kor- és ivarmegoszlása szempontjából a kis- és nagyüzemek között soha nincs jelentős eltérés. A sertésállomány üzemkategóriák szerinti megoszlásának képe annyiban a lóhoz hasonlított, hogy a kisgazdaságok után ebből is a törpegazdaságok részesedtek a legnagyobb arányban. Abban viszont a szarvasmarhákéval egyezett meg, hogy a kisgazdaságokra itt is az állománynak körülbelül a fele jutott, míg a lóállomány kétharmad részben a kisgazdák tulajdonában volt. Valamennyi állatfajtól eltért a sertés abban, hogy ekkora szerep a törpeüzemnek egyik tenyésztés illetve tartás terén sem jutott. A középüzemek itt is utolsó helyen állnak, az állománynak 15%-a volt csak ezek tulajdonában. Az a jelenség, hogy az 5-100 kat. holdas parasztüzemekre a sertéslétszámból lényegesen kisebb rész— 42,53%- jutott, mint a lóállományból / 73,74 % /, némileg ellenkezik az általános tapasztalattal, hogy a sertés a kisemberek háziállata. Ennek az aránylag alacsony arányszámnak indoklásául részben az szolgál, hogy a sertések létszámából a törpegazdaságok részesülése igen tekintélyes — 26,5 %! De még a törpeés kisgazdaságokra együttvéve sem esett akkora százalék / 69,03 % /, mint a ló- vagy a szarvasmarha létszámából. Ennek magyarázata viszont abban a körülményben rejlik, hogy a nagygazdaságok nagy sertésállományaikkal szintén tekintélyes helyet foglaltak el a sertéstenyésztésben / 15,15 % / a kisgazdaságok tenyésztése mellett. A négy fő gazdasági haszonállat közül aránylag a sertésnek volt leglazább kapcsolata a mezőgazdasági üzemmel, mert a földbirtokkal nem rendelkezők is tarthatták. A másik három állatfaj a mezőgazdasági üzemnek szerves kiegészítője volt. A szarvasmarha a zöld és száraz szálastakarmányok fogyasztása, továbbá az igaerő és a jó minőségű trágya szolgáltatása révén, a ló ugyancsak az igaerő és a trágya szolgáltatása révén, a juh pedig a silányabb legelők és gyengébb szálastakarmányok fogyasztása révén szervesen össze volt kapcsolva az üzemmel. A sertés ezzel szemben túlnyomólag piacképes szemestakarmányokat fogyasztott, amelyek könnyen voltak KISS A. 1944.85. 184