Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.

Település Alaptőke (K) Bankok száma Büdszentmihály Eger Jászapáti Jászárokszállás 180.000 2.000.000 300.000 300.000 2 5 2 1 Karcag 1.014.500 5 Kisújszállás Tiszalök 773.300 160.000 3 2 Környező központok 4.727.800 20 Mindösszesen: 7.054.200 34 /Forrás: COMPASS, 1914./ 1891 és 1914 között a pénz- és hitelintézetek, hitelszövetkezetek száma tovább gyarapodott, Mezőcsáton 1891-ben, Abádszalókon 1893-ban alakult meg a takarékpénztár. A XX. század első évtizedeiben pedig Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Polgár és Tiszafüred második pénzintézete is létrejött. Poroszlón viszont csak a Tiszafüredi Takarékpénztár Rt.-nek és az egyik kunmadarasi takarékpénztárnak volt fiókja. Tizennégy kisebb településen hitelszövetkezet is működött. A Közép-Tiszavidék tágabb térségét is áttekintve megállapíthatjuk, hogy a századforduló táján a Közép-Tiszavidék központjainak bankjai alaptőkéjük összegét tekintve nem maradtak el a környező centrumok bankjaitól. A bankok forgalmi adatai azonban arra utalnak, hogy a betétek számottevő része nagyobb, távolabbi (Budapest, Debrecen, Szolnok) bankokban kamatozott. A XIX. század végére a gazdasági fejlődés következtében a korábbi kézműipar kisipari-szolgáltató üzemmé alakult át. Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod, Hajdú és Heves vármegyékben a XIX. század végére mintegy 280-300 kisipari szakmát jegyeztek fel, a leggyakrabban előforduló kovácstól a legritkább vésnökig. A Közép-Tiszavidék vizsgált településein mintegy 50-60-féle szakma képviselőit figyelhetjük meg. A szakmák előfordulás-gyakorisági értéke lehetővé teszi az egyes központok hierarchikus szintjének meghatározását is. Tehát minél ritkább egy-egy szakma az adott települések között, annál magasabb hierarchikus szintet képvisel. Ezen szakmát befogadó település így igen fontos szerepkörre tesz szert a szóbanforgó műhely, illetve iparos jelenléte révén a XX. század elején. A XX. század elején a Közép-Tiszavidék településeit a kisipari szakmák száma szerint 4 csoportra osztottam. A legkisebb lélekszámú, rosszabbul ellátott települések 4-6 szakma képviselőit (kovács, ács, cipész, csizmadia, kerékgyártó, borbély) fogadták be. Ezek apró- vagy kisfalu méretű települések. Ezt követte a 7-12 szakmát befogadó települések kategóriája. Itt már megtelepedett az előzőeken kívül legalább l-l asztalos, gépész, hentes, mészáros, kőműves, szabó. A 13-20 szakmát képviselő 133