Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.

iparosoknak munkát és letelepedést biztosító települések már kisebb piaci központok, de mindenképpen népesebb helyek voltak. A Közép-Tiszavidék 8 központ jellegű településén 21-42-féle kisipari szakma képviselői telepedtek le. Polgáron, Kunmadarason, Poroszlón és Abádszalók on 21-28, Hevesen, Kunhegyesen és Mezocsáton 35-38, Tiszafüreden pedig 42-féle szakma képviselői dolgoztak a kisiparban az 1910-es és az 1920-as években. A 42-féle szakma közül kiválasztottam azt a 19 mesterséget, melynek előfordulás-gyakorisági értéke magasabb hierarchikus szintre utal Ezek olyan iparágak, amelyek egy járásszékhely szintű településen a leggyakoribbak. Bizonyos szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmák (pl. bádogos, köteles, pék, szíjgyártó, szobafestő) mindegyik központban megtalálhatók. Vannak viszont olyan szolgáltatási formák ( pl. műbútorasztalos, mosó-vegytisztító, kútfúró, sírköves), speciális műhelyek ( pl. mézeskalácsos, rostakészítő), amelyek csak néhány centrumra jellemzőek. Az egyes szakmák előfordulása alapján végzett pontozás során minden település az adott helyen megtalálható kisipari szolgáltatások számának megfelelő pontszámot kapott. Ez alapján a Közép-Tiszavidék központjai két csoportra oszthatók (2.táblázat). Az egyik csoport 13-15-féle, magas hierarchiaszintre utaló iparággal jellemezhető. Ez a négy járásszékhely. A közigazgatási rang és a kisipari-szolgáltató funkció tehát jól érzékelhető kapcsolatban van egymással. A mezőny másik csoportját Polgár, Kunmadaras, Poroszló és Abádszalók alkotja. Abádszalók a járásszékhelyekre jellemző szakmai választék csak alig több mint felével rendelkezik. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy bizonyos, fontos szolgáltatás jellegű szakmák (pl. fényképész, nyomdász, könyvkötő) a Köz ép-Tiszavidék központjaiban csak az 1910-es, 1920-as években terjednek el. Az 1910-es években csak vándorfényképész biztosította ezt a szolgáltatást Hevesen, Tiszafüreden, Kunhegyesen és Mezocsáton. A fényképészek letelepedése ezeken a településeken csak az 1930-as években következik be. A nyomdák megjelenése az 1890-es évektől figyelhető meg, terjedésük szintén lassú. A kisipar szakmánkénti összetételének elemzése tehát lehetővé teszi azoknak az üzemeknek, műhelyeknek a megjelölését, amelyek szolgáltatásaik révén egy-egy központ vonzásterületének alakításában is részt vesznek. Mint később látni fogjuk, ezek a szolgáltatási „intézmények valóban intenzív településközi kapcsolatokat alakítanak ki. A piacgazdaság kibontakozása a mezőgazdaság modernizálódása természetesen az egyes települések termékgyűjtő-feldolgozó-termékelosztó szerepkörét is alakította. Igen fontosak a termelési-gazdasági szerepkörhöz kapcsolódó üzemek (malmok, szeszfőzdék, téglagyárak, dohánygyűjtő hivatalok). Ezek a kapcsolatok azonban nem elsősorban „város-vidék" jellegű kötődések. A malmok, téglagyárak területi elhelyezkedése ugyanis nem csupán központokhoz köthető, bár kétségkívül erősíti egy-egy központ jellegű település és a környező települések közötti kapcsolatokat. Nem véletlen azonban, hogy a Közép-Tiszavidék vizsgált centrumaiban több malom, szeszfőzde, téglagyár is található. 134