Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.
Az ország számos területén, például az Alföldön a városfejlődés feltételei különbözőek, mivel a várostól függő vidék falusi településszerkezete is fölöttébb eltérő. Az Alföld nagy részén a „ szabályos" faluhálózat hiánya vagy hézagos volta, a tanyás gazdálkodási-települési rendszertől támogatott nagyfalvas, mezővárosi településszerkezet az alföldi települések jelentékeny Mnyadában kedvező feltételeket teremtett a városi szerepkör egyes összetevőinek megtelepedéséhez. Ám ugyanez a tényező a városi szerepkör szétforgácsolódását is elősegítette. A központi szerepkörű települések így egymás növekedését, városiasodását is hosszú ideig korlátozták, gátolták, lefékezve és szűk keretek közé szorítva a településhálózat hierarchizálódását. Bár az Alföld településhálózatának ,Jiierarchizálódása vagy a különféle „fejlesztési koncepcióktól inspirált ,Jnierarchizálása általában is vontatottan haladt, még ezen belül is akadt egy igen jellegzetes terület. A Miskolc-Nyiregyháza-Debrecen-Békéscsaba-Szentes-Szolnok-Eger közötti terület településhálózata ugyanis egyrészt a kisvároshálózat feltűnő fejletlenségével tűnt ki hosszú évtizedekig. Ugyanakkor a központok hierarchizálatlansága és a horizontális tagolódás bizonytalansága is felkeltette a településtudomány érdeklődését. Ezen terület egyik jól elkülöníthető térsége a Közép-Tiszavidék (BELUSZKY P. 1981),: a Mezöcsát - Tiszaújváros - Polgár - Balmazújváros - Kunhegyes - Heves által határolt terület. A négy megyére kiterjedő, napjainkban mintegy 176-178.000 lakosú, 3328 km-nyi kiterjedésű, 72 települést magába foglaló térség természetitáji adottságokat tekintve természetföldrajzi egység. Ez az árterekre és árvízmentes térszínekre kiterjedő természetföldrajzi középtáj vizsgálatunk során kiegészül néhány, a medenceperemi hordalékkúp-síkságra eső településsel (Heves és Mezöcsát környékén). A természetföldrajzi-táji hasonlóságokon túl viszont ez a térség belső kohézióval nem rendelkezik: a közép- és nagyvárosi vonzásviszonyokat a dezorientáltság jellemzi. Még egyes speciális jellemzők kiragadásával (pl. gazdálkodás, területi kiváltságok) sem alkalmazható itt a „történelmi táj " (FARAGÓ T. 1984) megjelölés. Az azonos táji adottságok mellett a ,,határzóna jelleg , a „ megyehatár menti fekvés', a társadalmigazdasági hátrányok évszázados érvényesülése jelenti a térség legfontosabb közös jellemzőjét. A napjainkra „történelmi válságterületnek minősíthető (TATAI Z. 1992) térségben a településhálózat alakulására igen sok tényező hat. Az évtizedek óta jellemző, átlagtól elmaradó életkörülmények, a népességállomány kedvezőtlen ismérvei (KISS É. 1992) hátrányosan befolyásolták a térség városainak fejlődését. Mindezek azonban talán önmagukban nem eredményeznének torzulásokat. A KözépTiszavidék jelentős részén ugyanis adott a szabályos faluhálózat. Tiszafüred, Heves, és Mezöcsát környékén például kis-, közép- és nagyfalvak keverednek, jóllehet természetesen nem mindig szabályos földrajzi eloszlásban. Dél-Borsodban a kisfalvak vannak többségben, Hajdú-Bihar megye Tisza menti részén viszont az egykori uradalmi központokból kialakult, nem önálló közigazgatási egységet képező apró- és kisfalvak egy-egy nagyobb lélekszámú települést vesznek körül. Van viszont egy roppant súlyos, közös tényező, a forgalmi zártságot is hangsúlyosabbá tévő „belső periferikus" fekvés (TÓTH J. 1992. SÜLI-ZAKAR I. 1991). A Közép-Tiszavidék jelzett területér ugyanis a közigazgatási beosztás immár évszá128
