Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.
zadok óta rendkívüli labilitást mutat. Az egykori középfokú közigazgatási területi beosztás gyakori, már-már alig követhető módosulása nem egyszer megyehatár-változással is párosult. Ám minden újabb megyehatár-rendezés ugyanazon eredményhez vezetett. A megyeszéli fekvés a csaknem megyényi méretű térség számára mindenkor állandó maradt, legfeljebb az éppen aktuális megyeszékhely került közelebb vagy távolabb (VADÁSZ I. 1985). Dolgozatom tehát 8 közép-tiszavidéki központ (Abádszalók, Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsat, Tiszaßred, Polgár, Poroszló) XX. századi szerepkörének vizsgálatával foglalkozik. A 8 közép-tiszavidéki központból a 7 egykori „kismezőváros (Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár és Poroszló) soha nem tartozott az igazi, alföldi mezővárosok közé, ámbár az óriási határú Polgár itt is kivételt jelent. Központtá válásukat azonban olyan természetföldrajzi, társadalmi gazdasági tényezők befolyásolták, amelyek sok vonatkozásban hasonlóak. A központok fejlődésére, illetve visszafejlődésére ugyanakkor a XIX. század második felétől megszerveződő középfokú közigazgatás eltérő mértékben hatott (pl. ekkor lett Abádszalók járásbírósági székhely). A vizsgálat ugyanakkor kiterjed a tárgyalt központok szűkebb-tágabb körzetére is. így mintegy 72 települést kellett bevonnom az elemzésbe. Ezek a települések alkotják a Közép-Tiszavidék hátrányos helyzetű térségét. Az egykori Hevesi, Kunhegyesi, Tiszafüredi és Polgári járás egésze, továbbá a korábban létező Mezőcsáti járás csaknem egésze, valamint a nemrég még meglévő Mezőkövesdi és Füzesabonyi járás néhány Tisza menti községe került be a vizsgált települések közé (1. ábra). A korábbi kutatások is igazolták, hogy ez az a térség, ahol a Közép-Tisza vidék központ jellegű települései „központ-vidék típusú kapcsolatokat hoznak létre. Dolgozatomban a központi funkciók és az általuk létrehozott vonzáskörzetek vizsgálatát az 1920-as, 1930-as évekre vonatkoztatva készítettem. Emellett több érv sorakoztatható fel. Egyrészt ettől az időszaktól adott a mai országterület, mely számos vonatkozásban meghatározó jelentőséggel bír (pl. Alföld-probléma gyökerei — SULI-ZAKAR 1. 1992). Másrészt a várospiramis alján lévő központokban az 1900— 1914 közötti időszakban a központi funkciók szerényebb vagy jelentékenyebb mértékű gyarapodása is megindulhatott, s az eredmény az 1920-as, 1930-as években már adott volt. Örvendetes módon, jelentős forrásértékű adataink is ebből az időszakból állnak rendelkezésünkre. A népszámlálások és a földbirtokviszonyokra vonatkozó, országosan azonos szempontok alapján összeállított statisztikák (RUBINEK Gy. szerk. 1911, Gazdacímtár, 1935) mellett ki kell emelni az 1925-ös „Közigazgatási tájékoztató lapokat"', melyek földrajztudományi jelentőségére már többször felfigyelhettünk (HAJDÚ Z. 1983, KOVÁCS Z. 1987). További érvként felhozható még, hogy az 1920-as évek közepétől több, megbízhatóságát tekintve nem mindig azonos értékű vármegyei, városi, községi címtár, adattár, korabeli összeírás segítheti munkánkat. Egyéb források, dokumentumok, (pl. helyi újságok, polgári,iskolai évkönyvek) révén a címtárak, adattárak anyaga még korrigálható is. Az 1920-as, 1930-as évekre vonatkozó időmetszet elkészítésénél azonban alighanem a legfontosabb érv a személyes adatgyűjtés, a kérdőíves gyűjtés közvet129
