Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Túrkeve ugyancsak hasonló módon önerőből épített vasutat. Mezőtúr, ahol a vonal a MÁV forgalmához csatlakozott nem volt érdekelve a helyiérdekű vasút kiépítésében. Mivel a mezőtúri képviselőtestület mindössze ezer forint hozzájárulást szavazott meg, Túrkeve az építés költségeinek fedezésére hatalmas összegű , kettőszázezer forint kölcsönt vett fel. Az adósságot a Magyar Jelzálog és Hitelbanknak ötven év alatt kellett megtéríteni, melynek fedezésére lekötötték a kiépítendő vasút tiszta jövedelmét és az egyenes adók után 20 %-os pótadót vetettek ki. A rendkívüli megterheléssel járó vasútépítést a városi képviselőtestület 64 tagjából 59 megszavazta. A határozattal egyet nem értők felterjesztést intéztek a belügyminiszterhez, amelyben tiltakoztak a túl nagy terhek miatt. A 15 km hosszú vasútvonal a többség akaratának megfelelően egy éven belül megépült és 1885 októberében átadták a forgalomnak. A helyiérdekű vasúthálózat kiépítése a megye kedvezőtlenebb természeti-, gazdasági és társadalmi viszonyokkal rendelkező részein sokáig elhúzódott. A későbbi vasútépítések során a törzsrészvényesek által biztosított tőke kevésnek bizonyult. Ezért nagyobb számú elsőbbségi részvény árusításából fedezték az építések költségeit, amelynek következményeként a helyi törzsrészvényesek osztalékot csak később, vagy egyáltalán nem kaptak. A Szolnoktól északra lévő Tisza menti községek vasúti összekötésének gondolata az 1870-es évekre nyúlik vissza. A nagybirtokosok már ekkor tervezték a karcagi-jászberényi, a fegyvernek-tiszafüredi és a tiszafüred-karcagi vasút megépítését. A vasútvonalak azonban sokkal később és jórészt megváltoztatott irányban épültek ki, amelynek oka elsősorban a birtokviszonyokkal és a volt jobbágyközségek lakosainak szemléletmódjával magyarázható. 1878 őszén gróf Csáky Tivadar engedélyt kapott a füzesabony-tiszafüred-karcagi vasút kiépítésére. Körlevelet intézett az érintett községek elöljáróságaihoz, amelyben anyagi hozzájárulásukat kérte. A Tisza jobb partján lévő, Heves megyéhez tartozó Tiszaiána képviselőtestülete először megszavazta a hozzájárulást, melynek összege holdanként három forint lett volna, összesen 28 ezer 818 forint. 51 A képviselőtestület később arra hivatkozva, hogy a szavazáskor csak a tagok kisebb része jelent meg, a határozatot megsemmisítette. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaigar döntése egyértelműbb. Nem vállalta a község a holdankénti 3 forint, összesen 15 ezer 86 forint hozzájárulást és a tőkés vállalkozást elutasították, ugyanis szerintük „arra, hogy a válllalkozó az érdekeltek pénzéből építsen vasutat, amely a község tulajdona is lesz és részvényesként hasznot élvezhet belőle, még nem volt példa." Nem ellenezték ugyan, hogy vasutat építsenek a környéken, de abba pénzüket nem fektették. Döntésük bizonyítja, hogy a jobbágyok leszármazottai a jászkunoktól eltérően 49 Uo. 1749/1886. J1 HML Alispáni iratok. 3468/1879. 52 n Uo. 117
