Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.

Jász-Nagykun-Szolnok megye területét néhány kilométeres szakaszon érinti a rákos-újszászi fővonal, amelyet ugyancsak a MÁV épített. A vasút Jászberény akko­3 1 ri határának szélén és Orczy báró újszászi birtokán haladt át. Ezt a vonalat a MAV azért építette, hogy az osztrák érdekeltség birtokában lévő pest-ceglédi vasutat elke­rülje. A rákos-újszászi vasútvonalat 1882. március 11-én nyitották meg. III. Kiépítésük körülményei szerint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútvonalak harmadik csoportjába a helyiérdekű vasutak sorolhatók. A fővonalak kiépítését és a gazdasági válság leküzdését követően a hazai vasútépítés történetének új korszaka kezdődött. Az 1880-as évektől a helyiérdekű /vicinális/ vonalak építése lépett előtérbe. A fővonalaknál jóval gyengébb alépítményi! és telje­sítményű , ennek következtében lényegesen olcsóbb vasutak a helyi áru- és személy­forgalom igényeit voltak hivatva kielégíteni. Az állam jelentős kedvezményekkel igyekezett előmozdítani kiépítésüket, és a már elkészült helyiérdekű vasutak zömét a MÁV tartotta üzemben. Míg a magán társasági fővonalak 94 %-ban, az állami vasutak 56 %-ban külföldi tőkével épültek, addig a helyiérdekű vasutak részvényeinek és köt­vényeinek többsége - több, mint 70 %-a - itthon került elhelyezésre. Az 1880. évi 31. te. határozza meg a helyiérdekű vasutak létesítésének leglé­nyegesebb jogi, pénzügyi és technikai feltételeit, valamint az üzemben tartásra vonat­kozó általános szabályokat. A helyiérdekű vasutak ügyét legfelsőbb fórumon a Köz­munka- és Közlekedésügyi Minisztériumban tárgyalták meg. Az országgyűléseken ál­talában nem foglalkoztak a vasútépítésekkel, de a miniszteri engedélyt a képviselőház­nak be kellett mutatni. Ha a terv az országos érdekekkel ellentétes volt, az országgyű­lés megakadályozhatta a kiépítést, amelyre azonban ritkán került sor. A mellékvonalak vezetésének irányát a minisztérium csak akkor kifogásolta, ha az a hadászati érdeke­ket veszélyeztette, vagy pedig az államkincstár részére kedvezőtlennek ígérkezett a vasút várható bevétele. A helyiérdekű vasutak építéséhez szükséges tőkét az állam, a vármegyei törvény­hatóság, a helyi önkormányzatok és a birtokosok hozzájárulásából, valamint részvé­nyek árusításával biztosították. A községek és városok anyagi támogatásukat bank­kölcsönből fedezték, amelyet legtöbbször a Vasúti Bank nyújtott. A hozzájárulások fejében a vasútépítés költségeit vállaló testületek között törzsrészvényeket osztottak ki. Előfordult, hogy egy-egy önkormányzat kisebb értékű részvénnyel is megelégedett, mint amennyi a befizetett pénzösszeg volt és ezáltal is kifejezte, hogy mennyire ér­dekében áll a vasútvonal kiépítése. A vasúttársaság véglegesen csak akkor alakulhatott meg, ha az össztőke 30 %-a már biztosítva volt. A még hiányzó összeg legnagyobb részét ún. elsőbbségi részvények '­1 SZML Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai. /Továbbiakban: Közig. Biz. ir./ 125/1881. " KAPOSVÁRI Gyula: Szolnok közlekedéstörténete. Szolnok, 1976. 15. 3 Magyarország története 1890-1918. I oszerk.: 1IANÁK Péter. Bp. 1978. 378. 113

Next

/
Thumbnails
Contents