Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.

árusításával fedezték, amelyek tulajdonosait, főleg magánszemélyeket külön kedvezmények illették meg. Osztalékot hamarabb kaptak, mint a törzsrészvényesek. A kiépítést megelőző közigazgatási és a munkálatok befejezése utáni műtanrendőri bejárásokon megjelentek a vármegye, az érdekelt önkormányzatok, a közlekedési miniszter és a MÁV üzletvezetőségek képviselői. Amennyiben stratégiai jelentőséggel bírt a vasút, a hadügyminisztérium is elküldte megbízottait. A bejárásokon jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet a közlekedésügyi miniszternek felterjesztettek. Az előmunkálatok és az építés elkezdéséhez, majd a forgalomba helyezéséhez külön miniszteri engedély volt szükséges. A helyiérdekű vasutakkal igyekeztek minél több birtokot és községet érinteni. A vonalakat a dűlők szélén vagy a legelőkön vezették, hogy az újbóli tagosításokat lehetőleg elkerüljék. Ezért a vasutak iránya gyakran megtörik és olykor cikk-cakkos. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a helyiérdekű vasutak létesítésének elsődleges célja a mezőgazdasági termőterületek és a vasúti fővonalak összekötése volt. Az építések intenzitása a mezőgazdasági konjunktúrának megfelelően alakult. Az 1880-as években épült a legtöbb másodrendű vasút a megyében, de az 1890-es években a vasútépítések üteme lelassult, majd az agrárválság elmélyülésével a századfordulóra megszűnt. Az első világháború előtti években több újabb vasútvonalat terveztek, de megépítésükre a háború kitörése miatt már nem került sor. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1885-ben három helyiérdekű vasútvonalat adtak át a forgalomnak, 1885. május 17-én a pusztatenyő-kunszentmártoni, június 21-én az újszász-jászapáti, október 5-én a mezőtúr-türkevei vasút készült el. Mindhárom vonal a megye legjobb természeti adottságokkal rendelkező vidékeit kötötte össze a fővonalakkal. A talajtérképen megfigyelhető, hogy a kiváló minőségű, csernozjom talajú, ármentes területeken építették az első helyiérdekű vasutakat. A jászsági és a kunszentmártoni vasút kiépítésének gondolata már az 1870-es években felvetődött. Az előbbi a kisbirtokos jász településeket, az utóbbi a nagybirtokos gazdaságokat és Kunszentmártont kapcsolta be a forgalomba. A két vonal egymás riválisaként épült ki és mint ahogyan az egykorú sajtó írta, „a versengés, rendszerié lenség s a rosszulszámítás szüleményei.' Természeti akadályt mindkét vonal esetében csak a Zagyva, illetve a Körös átszelése jelentett. A jászsági vonalat az eredeti tervek szerint Jászberény-Jászapáti-Jászkisér-Jászladány-Tiszasüly irányában lovas út ként kívánták kiépíteni, amely Boldogházánál Jászberény pusztájánál ágazott volna ki a hatvan-szolnoki vasúiból. A lóvasútra az előmunkálati engedélyt a közlekedés- és közmunkaügyi miniszter 1879. augusztus 31-én adta meg. Jászladány és Jászkisér száz-, illetve hatvanezer tégla felajánlásával, községenként háromezer forint hozzájárulással, több éves közmunkajáradékkal és ingyen terület biztosításával támogatta volna a terv megvalósítását. Akiépítésre Lazarini olasz mérnök vállalkozott, de ő már gőzvontatást javasolt a lóvasút helyett.

36 34 Jász-Nagykun-Szolnok, 1888. szept. 30. 35 SZML Közig. Biz. ir. 1328/1879. ír Jász-Nagykun-Szolnok , 1879. szept. 7. 114