Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.
Dévaványát pedig Szolnok megyétől Békés megyéhez csatolták. A területváltozások a vasútépítések vizsgálatának szempontjából jelentéktelenek, mivel csupán a tiszafüredi-debreceni vonal nem érintette a megye területét a 19. század végén, kiépítésének idején. Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúthálózatát az építések ideje és körülményei alapján három elkülönülő egységre lehet tagolni. Ez a csoportosítás többé-kevésbé a vonalak fontosságát is tükrözi. Az első csoportba tartoznak az 1847 és 1858 között létrejött vasútvonalak, amelyeket országos, sőt birodalmi érdekeket szolgáló állami és magántársaságok építettek ki. A második egységet az 1873-ban és 1882-ben átadott két MÁV-vonal alkotja, a harmadik csoportba pedig a 19. század végén és a 20. század elején létesített helyi érdekű vasutak tartoznak. I. Az első csoportot alkotó fővonalak már a magyarországi vasútépítések kezdeti időszakában kiépültek. Magyarországon a vasútépítés története az 1832-36. évi országgyűléssel kezdődik. A reformkor kiemelkedő politikusai itt szorgalmazták először gőzvasút létesítését. Az 1836. évi 25. te. jelölte ki a 12 legfontosabb vasútvonalat. Hosszas viták után a Szitányi Ulmann Móric pesti nagykereskedő által vezetett Magyar Középponti Vasúti Társaság építési engedélyt kapott V. Ferdinándtól, mely alapján engedélyezési szerződést kötöttek a helytartótanáccsal, a Bécs-Pozsony-Vác-PestSzolnok-Debrecen vasúti fővonal építésére. A tervek szerint a vasútvonalból szárnyvonalakat kellett kiágaztatni Arad és Nagyvárad fele. 1844 őszén a vasútépítés megkezdődött Pest-Vác és Pest-Szolnok között, majd 1847. szeptember 1-én István nádor, Kossuth és Széchenyi jelenlétében megnyitották a pest-szolnoki vonalat. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a Magyar Középponti Vasúti Társaság vonalait, s így a pest-szolnoki vasutat az osztrák államiszervek megvették. Az Osztrák Államvasutak Társaság a birodalmi érdekeknek megfelelően a már meglévő vonalakat továbbépítette, mivel a szolnok-debreceni vasút, illetve az ebből Püspökladánynál kiágazó nagyváradi vonal kiépítése nemcsak gazdasági, hanem stratégiai célokat is szolgált. A keleti határok felé vezető vasút a császári hadsereg mozgósítása és felvonulása szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bírt. Az 1854-ben bekövetkezett pénzügyi válság arra kényszerítette a bécsi kormányt, hogy a már elkészült és az építés alatt álló vonalakat eladja. 1855. január 1-én egy francia-osztrák tőkéscsoport kezébe jutott az államvasúti hálózat nagy része. A szolnok-debreceni vasút továbbépítésére eredetileg egy magyar földbirtokos csoport kapott engedélyt gróf Andrásy György vezetésével. Ők azonban az addigi építési költségeket, az 5.499.545.-Ft-ot nem térítették meg az államnak, hanem a konK APÓS VÁRI Gyula: Szolnok közlekedéstörténete. Szolnok, 1976. 11. POGÁNY Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hó'skórában. /1845-73/Bp. 1980. 13. KÉPESSY Árpád: A magyar vasútügy törtenete. Bp. 1908. 48. 107
