Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.

ket biztosított. A jó talajadottságú vidékeken a helyi vasutak kiépítésére a földbirtokosok és a községek többet áldozhattak mint a szikes területek lakói. Törökszentmiklós, Túrkeve és Kunszentmárton térségében, Jászberény, Jászapáti és Jászárokszállás környékén, valamint Szolnoktól délre, a folyóktól távolabb eső területeken található csernozjom talaj nagyobb összefüggő foltokban. E vidékeken a vasutak hamarabb kiépültek, mint a még nem teljesen ármentesített, vagy szikes talajú területeken. Bár a vasúthálózat kialakulását az említett természeti adottságok erősen befolyásolták, elsődlegesen mégis a gazdasági és társadalmi feltételek hatottak a kiépítésre. Az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egymástól eltérő jellegű és korábban közigazgatásilag is elkülönülő egységeket olvasztott össze. Az új vármegyét a 19. század végén a kortársak rendkívül találóan ,,muszály vármegyének nevezték, amely a feloszlatott Jász-Kun Kerületekből a Jászságot és a Nagykunságot, valamint a török időktől kezdve Heves megyéhez tartozó külső-szolnoki részeket foglalta magában. A gazdasági és társadalmi viszonyok a vármegye három alkotórészét élesen elkülönítették egymástól. A jász- és nagykun települések lakói túlnyomórészt jómódú kisbirtokosok voltak. A fejlettebb Jászságban a földművelés , a Nagykunságban a külterjes állattenyésztés dominált. Ezzel szemben a Külső-Szolnok megyei városok és községek a Magyarországon általános birtokviszonyok képét mutatták. Itt jelentős az 500 holdnál nagyobb gazdaságok száma, de 1895-ben mindössze öt birtok területe több 5000 katasztrális holdnál. Igazi latifundiumok a külső-szolnoki részeken sem alakultak ki. A nemesi származású birtokosok egy része, különösen a Szolnoktól délre, délkeletre eső vidéken földjüket tőkés bérlőknek adták át művelésre. A 19. század II. felében és 20. század elején a kapitalizálódó nagybirtokok egyre inkább megerősödtek. A jász-kun kisbirtokosok hagyományos termelési módszereikkel nem bírták a versenyt és elszegényedtek. Meg kell azonban említenünk, hogy az 1876 előtt Heves-Külső-Szolnok megyéhez tartozó települések kisbirtokosai a jászkunoknál is nagyobb mértékben mentek tönkre. A közeli uradalmakkal a versenyt a hitel és kereskedelmi életben tapasztalatlan jobbágyi eredetű lakosság a jászkunoknál is nehezebben állta. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatásában a gazdasági erőviszonyok eltolódásával a jászkunok rovására a külső-szolnoki földbirtokosok nagyobb szerepet kaptak. Szavuk a közügyek irányításában, s így a vasútépítésben is egyre meghatározóbb volt. A mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területe nem teljesen azonos Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területével. A II. világháború után került néhány község a megyéhez: Újszász, Zagyvarékas, Tószeg, Tiszafüred és környéke, valamint Öcsöd, RADŐ Sándor: Magyarország nemzeti atlasza. Bp. 1967. Adatok Szolnok megye történetéből.

I. köt. Szolnok, 1980. 47. 106