Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Glück Jenő: A német lovagrend a XV. századi Bánságban / 33. o.

kor az oszmán erők sem törekedhettek a feldúlt terület megtartására. A hadi események nyomán a lovagok Karánsebesen építették ki támaszpontjukat. Számuk megfogyott, mivel öten elestek, mégpedig négyen Szörényvárnál, a várnagy, a gazdasági ügyekkel megbízott Kafferstern, a toronymester és Weiler lovag. A halászmester ismeretlen helyen esett el. Az Itáliából hazatérő Redwitz újra elfoglalta hivatalát, és ebben kimutathatóan 1435-ig működött. Távozása után két évvel el is hunyt.

46 Az elesettek pótlására újabb lovagok nem érkeztek. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Königsbergben felismerték, hogy az Al-Duna védelme komolyabb erőket igényel, ugyanakkor Paul von Rusdorf nagymester nem akart vitába bocsájtkozni Zsigmond királlyal lovagjai visszahívása által. Nyugtalanították Zsigmond tervei, amelyeket már 1431-ben a báseli zsinaton is hangoztatott, amely azt célozta, hogy az egész rendi államot a Balti-tenger mellékéről a török határra helyezzék át. A számításokból nem hiányzott Neumárk hovatartozása sem.

47 Végül Zsigmond is belátta, hogy az eredeti terv kivitelezhetetlen és beleegyezett Redwitz felmentésébe, majd 1437-ig egyenként elengedte a Bánságban tartózkodó öt fegyveres lovagot. Az utolsó lovag — Götz - távozása alkalmával reményét fejezte ki, hogy egyszer a rend még visszatér a Dunához.

48 Valójában Rusdorf nagymester halála után (1441) a rend politikájából a törökellenes harc jóformán eltűnt, és a lovagokat lefoglalták saját államuk bel- és külpolitikai nehézségei. Változást a Bánság védelmében csakhamar Hunyadi Jánosnak temesi bánná történt kinevezése hozott (1438). 46 HURMUZAKI. Documente I/II. 591. No. 494., 599.; No. 506. 47 ARNOLD, Udo: Die Regeln des Deutschen Ordens in Geschieht und Gegenwort. Marburg, 1985.127. 48 JOACHIM, E. 1912.106-107. 43