Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

Gyárfás István folytatva a 2. kötetben megkezdett megemlékezéseket a jászkun történetírókról, Horváth Pétert követően Jerney János életpályáját, történetírói munkásságát méltatja, aki elsőként jutott a Széchenyi alapította Akadémia tagjai közé. S mivel 1876-ban a közigazgatási átszervezés folytán a Jászságból, a Nagykunságból és Külső-Szolnok megyéből új törvényhatóság alakult, a Hármas Kerület gazdasági átszervezése „A jászkunok története megjelentetésének költségei előteremtésében késedelmet okozott. A Jász-Nagykun-Szolnok megye 1881. évi májusi közgyűlésén Sipos Orbán megyei alispán javasolta: „mondja ki a közgyűlés, hogy Gyárfás István történetíró a jász-kunok története című munkája 3-ik kötetének ezer példányban egész kiadási költségeit ... a volt Jászkun kerületektől a megyéhez csatolt városok és községek között redempció arányában ossza szét ... Horthy István megye bizottsági tag az indítványhoz azt kívánja tétetni, hogy ... az adózási kulcs arányában a megye összes városai s községei által viseltessenek a költségek." A kiadási költségekhez Pest-Pilis-SoltKiskun megye is hozzájárult. így jelenhetett meg a harmadik kötet „a jászkunsági kiváltság levelek közül meglévő legrégibb, I. Károly 1323-ik évi levelének hasonmásával. Gyárfás István nem érte meg a harmadik kötet megjelenését, mert röviddel az Akadémián Jerney Jánosról mondott emlékbeszéde után ágynak esett és 1883. július 16-án elhunyt. Gyászjelentése, mely a Századokban is megjelent, elvitte a szomorú hírt mindenüvé, ahol őt ismerték. A Szolnoki Híradó 1883. július 19-i számagyászkeretes címlapján nagy cikkben méltatta munkásságát, és a Bakos István-féle szolnoki nyomdában készülő, befejezés előtt álló harmadik kötetből „A jász-kunok régi vallási állapota címmel nagyobb részletet közölt, amelynek folytatása a következő számban, július 23-án jelent meg. A Jász-Nagy kun-Szolnok 1883. július 22-én búcsúzik Gyárfás Istvántól, s közreadja Polyik Imre: Gyárfás István halálára című versét. Ugyanezen a napon jelenik meg nekrológ Pesten a Vasárnapi Újságban és Kiskunhalason a Halasi Újságban, művei felsorolásával. Tragikusan hirtelen halál volt Gyárfás Istváné. Még nem töltötte be 61. évét, és élete, munkája félbeszakadt. Szerencsére, majdnem kész IV. és V. kötet kéziratát hagyta hátra, s a gyász letelte után „a gyászoló özvegy ... nem tudott volna megbarátkozni a gondolattal ... hogy a Jászkunok nagy monográfiája befejezetlen maradjon. Mint az elhunytnak régi barátjához, hozzám fordult azon megtisztelő megbízással - írja Szilágyi Sándor akadémikus

42 —, hogy nézzem át a hátra hagyott iratokat, hogy csakugyan feldolgozta-e azt az anyaghalmazt, melyet annyi gonddal gyűjtött össze. Gyárfás gondos és lelkiismeretes ember volt, s igen kis munkába került megtalálni a kész IV-ik s csaknem teljesen kész V-ik kötetet ... Szerkesztőnek oly embert kelle találni, ki maga is ismerője a Jász-Kun történetnek, s irodalmi képzettségénél fogva is képes lesz netalán előjöhető nehézségeket megoldani. Ilyennek ismervén Széli Farkas urat, rá fordítottam az özvegy figyelmét, s mint reméltem és vártam: Széli Farkas szívesen meghozta az áldozatot ..." 42 GYÁRFÁS I. IV. köt. Bp. 1885. Előszó 1-2. 393