Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.
Az 1885-ben megjelenő negyedik kötetről Márki Sándor neves történész a Századokban 4 3 a következő év tavaszán részletes ismertetést közöl. Nem használom a bírálat szót, mert a nagy mű méltatását végezte el a negyedik kötet ürügyén. S hogy ne hiányolja az olvasó az előszóból a Gyárfás által bevezetett történeti életrajzokat, mindjárt a válasszal kezdi: „Gyárfás Istvánt, az embert, írót és tudóst az Akadémiában Szilágyi Sándor fogja méltatni; s ez az oka, hogy a boldogult szerző élet- és jellemrajzát e kötetben nem tartotta időszerűnek közölni. Annál erősebb azonban társulatunk folyóiratának ama kötelezettsége, hogy röviden addig is fölhíjja a figyelmet a nagy mű ezen újabb kötetére. Az voltaképpen két részből áll: az 521-795. lapon befejezi a III. kötetet, közölve 109 kiadatlan oklevelet (62-től a 271. számig) s mellékelve a szokott gonddal készült betűsoros névmutatót. A következő 436 lapon — a sajátképpeni IV. kötetben az 1542—1686-ig lefolyt eseményeket összefüggően tárgyalja, s későbbre igéri az ehhez tartozó oklevéltár kinyomtatását." Maga Szilágyi Sándor fogalmazza meg a negyedik kötet előszavában: „bizton remélhetjük, hogy nemsokára fogják követni ezen IV-ik kötetnek okmánytára s maga az V-ik kötet, mellyel az teljes befejezést nyerend. Meg kell itt jegyeznem, hogy a IV. kötet okmánytára megjelenésére nem került sor, s a IV. kötet betűsoros névmutatója is csak most készült el a hasonmás kiadáskor, használhatóbbá téve ezáltal a negyedik kötetet. Felhívom a figyelmet arra is, hogy okmánytár hiányában a IV. kötet lábjegyzeteiből kiolvasható, hogy milyen okleveleket, forráskiadványokat, könyv- és folyóirat-anyagok at használt fel Gyárfás a monográfia negyedik kötetének megírásához. Visszatérve Márki Sándor szakmai bírálatához, idézzük lényegesebb megállapításait: „Hazánk s Jászkunság legsivárabb napjainak, a török hódoltság kimerítő rajzát adja ezúttal a szerző. Míg Eger állott, a jászkunok nem hódoltak be a töröknek; a szegedi várnak a törökök által való fölépítése azonban (1549.) már is veszélyeztette a Kis-Kunságot ... Az alvidéki uraknak Szeged ellen való támadása nem sikerült. Szolnok azonban Külső-Szolnok megyével s a Jászkunság alsó részével már török kézre került, s mikor az ellenség a bala-szentmiklósi erődöt felépítette, a kolbászszéki kunoknak is be kellett hódolniok ... Gyulának 1566-ban történt elfoglalása után nemcsak adózás és szolgálattétel tekintetében érintette közelről a jászkunokat, hanem újabb pusztulást is hozott rájuk; mert a tatárok az ő területüket is elözönlötték, s „nem maradt község, mely kirabolva, felégetve el nem pusztult volna? A rá következő évben a jászberényi zárdát is palánkká alakította át a török ... 1594-ben egyébiránt a jászberényi palánknak már ismét magyar volt az őrsége ... És ez időben (1567.) támadhatott a Nagyés Kis-Kunságra való megkülönböztetés; mert amabban 416, emebben csak 200 telek találtatott; míg a Jászságban, bár ez is sokat szenvedett, mert ha Eger védelme alatt állott is, 85 telke volt elhagyatva, 427 telket számítottak össze az egri várhoz és püspökséghez tartozó javak és jövedelmek összeírására kiküldött kir. biztosok ... Szolgáljon összehasonlításul, hogy Heves megyében ez időtájt 1068 volt a porták száma. >r A tizenötéves török háború idején bőven kijutott a nyomorúságból a JászKunságnak is. Visszakerült ugyan magyar kézre a jászberényi és a bala-szentmiklósi 43 Századok, 1886. 260-265. 394
