Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Glück Jenő: A német lovagrend a XV. századi Bánságban / 33. o.

Adataink a juhtenyésztés elsőbbségét bizonyítják. A kenézek legfontosabb évi kötelezettsége egy-egy bárány beszolgáltatása volt. A lovagok tehát ez irányból 743 bárányra számíthattak. Karánsebes megfelelő hozzájárulását nem ismerjük. A juhok után fennálló általános járadék-kötelezettség aránylag magas volt. Az általában ismert ötveneddel szemben a krassói kerületben a nyáj birtokosa már a létszám harmincadat szolgáltatta be, ha ezer állatnál többel rendelkezett. Karánsebes és Mehádia kerületeiben egyöntetűen 40 juh volt a megállapított kötelezettség. A fentiek mellett megvolt az ötvened kötelezettsége is. Almás és Mehádia kerületeiben bizonyos gyapjúmennyiség és két-két bárány is ki volt róva. A disznótartás, mivel e tevékenység a makkos erdők lététől függött, csak Almás és Mehádia kerületekben virágzott, tizedkötelezettség mellett. Karánsebesen a kenézek egyenként két disznó beadására voltak kötelezve. A méhészet szintén tizedköteles volt, ami gazdasági jelentőségét bizonyítja. A nagyállattartás fejlődése is adatszerűen kimutatható. Mehádia kerület évente 20, Karánsebes 16, Krassó pedig 10 marhát hajtott fel a várak ellátására. Ugy látszik, hogy már rések mutatkoztak a szorosan vett természeti gazdálkodás rendszerén. E tényt bizonyítja egyes kötelezettségek pénzbeli megváltásának lehetősége. Krassó kerület a maga részéről pénzzel válthatta meg a juhkötelezettséget, míg Karánsebes valamennyi szolgáltatását helyettesíthette. A Német Lovagrendre átszálló ezen jogok nem érintették a temesi bán és kísérete jogát, eltartásukra bármikor bekövetkezhető látogatásuk alkalmával. A lovagok telepítése a Duna mellé azonban nem csupán a rend és Zsigmond király ügye volt. A nemzetközi erőviszonyok alakulásában is tényezőként jelentkezett, főképpen annak esetleges széles körű távlatai miatt. Ezért Zsigmond király, valamint Rusdorf nagymester szükségesnek látták a kérdést a lengyelországi Luckban megtartott kongresszus elé terjeszteni, ahol"rajtuk kívül jelen voltak a közvetlenül érdekelt vendéglátó ország, Litvánia és a román fejedelemségek vezetői, illetve azok képviselői. A jelenlevők hozzájárultak a lovagok telepítéséhez. A Duna mellé azonban a folyam torkolatának átadása, ami szintén tárgyalási alap volt, most vagy a későbbiekben, akadályokba ütközött. Jó Sándor (Alexandru eel Bun) ellenzése lehetetlenné tette Kilia biztosítását a lovagok által, amely a vidék legfontosabb bástyája volt.

28 Rusdorf nagymester 1429. május 28-án és 29-én megfogalmazta és kiadta utasításait a Bánságba induló lovagoknak. E szerint minden erejükkel a római király rendelkezésére kellett álljanak, de semmi esetre sem térhettek el a rend alapszabályaitól és a Balti-tenger melléki állam bevett szokásaitól. Alapvető feladatuk volt Neumark hovatartozásának végleges elintézése. A csoport vezetőjévé Claus von Redwitzet nevezték ki, aki biztonság okáért magával vitte egykori barcasági birtokaikra vonatkozó okiratok hiteles másolatait. A nagymester utasításainak melléklete felsorolja azokat a kegytárgyakat és használati javakat is, amelyekkel a rend költségén ellátták őket. Természetesen, magukkal vitték a szokásos fegyverzetet is, folyó kiadásaikra pedig 1740 forintot osztottak ki közöttük, rangjuknak megfelelő mértékben. Az egykori königsbergi levéltár anyagából kiderül, hogy 1429. május 29-én, vagy másnap elhagy28 Berlin, IV. 50., 102.;JOACHIM, E. 1912. 95. 38