Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Cseh Géza: Horthy Szabolcs emléke Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 365. o.

betöltötte, és a vidék hitéletének irányításában fontos szerepet vállalt. 43 Horthy Szabolcs Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak sorában bizo­nyára a legellentmondásosabb személyiségnek tekinthető. A politikai életben megnyil­vánult páratlan erőszakossága a gazdasági és kulturális kérdések iránti rendkívüli fogé­konysággal társult. Környezetétől, különösen a 48-as ellenzék részéről kapott bírálato­kat személyes példamutatásával igyekezett ellensúlyozni. 1913-ban, amikor a Balkánon kialakult konfliktusok miatt már láthatóvá vált a világháború veszélye, a belügyminisz­tertől engedélyt kért arra, hogy őt hadiállapot esetére a katonai szolgálattétel tilalma alól mentesítsék, mivel a főispánok kiemelkedően fontos közigazgatási tisztségük miatt még önkéntesként sem vonulhattak hadba. 44 Horthy a háború kitörése után azonnal frontszolgálatra jelentkezett és 1914 augusztusában a 13. Jászkun Huszárez­redhez tartalékos főhadnagyi rangban vonult be. Az ezredet, melynek parancsnoka a legidősebb Horthy fivér, nagybányai Horthy István volt, augusztus 20-ig a Száva vona­lán, a szerb haderővel szemben, majd 1914. augusztus 24-től az orosz fronton vetették harcba. 45 A főispán mindössze négy hónapi frontszolgálat után halt hősi halált, melynek körülményeiről Horthy István ezredes beszámolójából értesülhetünk: 46 Horthy Szabolcsot kifogástalan német nyelvtudása miatt József főherceg vezérkarához parancsőrtisztnek osztották be, aki a csapattestek között üzeneteket és parancsokat továbbított. Kezdetben az arcvonal mögött teljesített szolgálatot, ahol állandóan zúgo­lódott, hogy ez nem is háború, hiszen még ágyúdörgés is alig hallható. Ezért hamaro­san a frontvonalban lévő 31. gyaloghadosztályhoz helyeztette át magát. Egy alkalom­mal az egyik gyalogezredtől három napig nem érkezett jelentés. A hadosztályparancs­nokság járőrt kívánt küldeni, hogy az ezredet keresse meg. A járőr parancsnoka, egy hadnagy beteget jelentett, és ekkor, 1914. november 21-én Horthy főhadnagy a pa­rancs teljesítésére azonnal jelentkezett. Lovászával és tiszti legényével elindult, de út­közben egy másik lovasjárőrrel találkozott, melynek tagjai figyelmeztették, hogy a keresett ezredet az oroszok már két napja teljesen körülzárták és a gyűrűn nem lehet átjutni. Horthy Szabolcs kijelentette, hogy ő lehetetlent nem ismer, és kísérőivel to­vább ment. Az országúton lovagolva a szemben lévő erdő felől hamarosan gyalogsági tüzet kaptak, az egyik társuk elesett, Horthy pedig a nyakán megsérült. Sebét zsebken­dőjével bekötözte, s hogy kitörjön az orosz gyalogosok gyűrűjéből, pisztolyából tüzel­ve nekivágtatott az ellenségnek. Ekkor érte fején a lövés, a puskagolyó szemén és kopo­nyáján áthatolva azonnali halálát okozta. Néhány nap múlva, amikor az osztrák-magyar csapatok előrenyomultak, a kozákoktól zsákmányolt lóban felismerték Horthy sárga kancáját. Horthy Szabolcs 43 TÓTHD. 1942. 1. köt. 287. Magyar Országos Levéltár, Belügyminisztériumi Levéltár. Elnöki iratok 1913. évi mutatóköny­ve, 1772. sz. bejegyzés. 45 DERNYEI (SZLAVNICH) György: A Cs. és Kir. Jász-Kun 13. Huszárezred története 1859­1918. Bp. 1941.16-19. 46 DERNYEI Gy. 1941. 66.; SZMLKL. iratok 29/1915. 373

Next

/
Thumbnails
Contents