Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A nyugati reformáció "befogadásának" történeti és ideológiai előzményei a XIII-XV. századi Dél-Magyarországon / 35. o.

Szerémség területére is.

2 8 A Dunától keletre pedig hét törzsi központot jelöl a magyar honfoglalás térképe. Az a Baranya, ahol e sorokat írom, Mohács koráig a történeti Magyarország legnépesebb vármegyéje volt, s a pécsi püspökség kiemelkedő szerepet játszott a gyakran viharos vallási mozgalmakban. A földrajzi tényezők közül a folyó- és állóvizeké volt itt mindig a vezető szerep. Négy nagy folyó: a Duna, Tisza, Dráva, Száva vízgyűjtő területéről a folyók hátán vagy a völgyükkel párhuzamosan futó szárazföldi utakon szüntelenül áramlottak áruk, emberek, eszmék a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget érintkezési vonalán fekvő terület felé. Külön ki kell emelnünk az Al-Dunába ömlő Moravát és a Száva irányába siető Drinát, Bosnát, Verbast, amelyek nehéz hegyi terepen segítették a közlekedést. A mozgás irányát, célját, az emberek által vitt „poggyász tartalmát mindenkor a hatalmi viszonyok határozták meg. Ha hatalmi egyensúly volt a Kárpát-medence és a Balkán mindenkori urai (rómaiak, bizánciak, bolgárok, szerbek, hunok, avarok, magyarok) között, akkor békesség volt a gazdag határvidéken, amely a katonai központok távolsága miatt menedéket kínált a feudális Európa elégedetlenjeinek. Különösen így volt ez a magyar impérium egy évezrede alatt, mert a keletről érkezett magyarság nem ismerte a vallási türelmetlenséget; ellentmondásos jellemével, szerény és gőgös, csodatevő és intelligens, lelkesedő és fatalista természetével mindenkor kész volt az idegen hatásokat megérteni, érvényesülni hagyni, sőt be is fogadni.

29 A hatalmi egyensúly megbomlása itt rendszerint háborút vont maga után, s akkor hadak nyomában áramlottak anyagi eszközök és szellemi termékek délről északra, vagy északról délre. A mérleg azonban ezen a határvidéken mindig Mars javára billent, s bújt az üldözött „erdőkebelbe , berkek—mocsarak rejtett szigeteire, vagy futott a szomszédba oltalomért. Ki? Mikor? Ki elől? Milyen irányban? : nem fontos most számunkra, de azt tudnunk kell, hogy ez a táj olyan különleges azílium volt, amelynek népessége csak nagyon ritkán tudott kibújni a félelem hálója alól. Ez a különös kettősség formálta e tájat sok évszázadon át a szenvedést okozó világi hatalom ellen lázadó eretnekek otthonává. A szenvedélyes összecsapások színterei gyakran estek egybe a századok során. I. sz. 350-ben Eszék mellett Constantinus császár nagy ütközetben verte le ellenfeleit, s az ő támogatásával tette Valens eszéki püspök a szerémségi Mitrovicát az arianizmus központjává, amely ezen a tájon a népvándorlás koráig virágzott. Majdnem pontosan 12 évszázad múlva, 1551-ben, Eszéktől nyugatra, illetve keletre, megközelítően azonos távolságra fekvő Valpón és Vukováron tartotta a pápa áldozópapjaival (sacrificulis) utolsó vitáját a Dráva-völgy reformátora, Sztárai Mihály.

30 Vö. SZÉKELY György: A huszitizmus és a magyar nép. In: Századok. Bp. 1956. 3. sz. I. Közi. 344. 2 9 " , " Vö. BITTERLI, Urs: „Vadak és „civilizáltak . Az európai és tengerentúli érintkezés szellemiés kultúrtörténete. Bp. 1982. 217. 30 HAAS Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 124., 207. 40