Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Hasonmás kiadásban fél évszázad múltán megjelentette a Jászok Egyesülete "A Jászságért Alapítvány" támogatásával) / 281. o.
1938-ban kiadott Szent István Emlékkönyv háromkötetes albumalakú tanulmánytára, s amelynek selejtezett példányait a Szolnoki Papírgyár zúzóhengerei elöl sikerült kimentenem. De ezen indexjegyzékek hatására selejtezték ki az iskolai és községi könyvtárakból Fodor Ferenc monográfiáját is. Kézenfekvő volt, hogy 1948-tól a múzeumokban, levéltárakban megindult történeti kutatás nemcsak tudományos adatbázisként tudta használni Fodor Ferenc monográfiáját, hanem módszertani útmutatóként is a megyei tudományos kutatás tervezésekor, a feladatok megjelöléséhez. Abból indulhattunk ki, hogy a Jászságban főleg régészeti és néprajzi kutatásokkal kell foglalkozni, mint tette azt Györffy István és Szűcs Sándor a Nagykunságban, s ott pedig és a megye más részein a Jászság életrajzához hasonló kutatásokat kell kezdeni. Jász-Nagykun-Szolnok megye centrális helyzete ugyanis nemcsak az interetnikus kapcsolatok tanulmányozását tette lehetségessé és szükségessé, hanem a belső migráció vizsgálatát is úgy, ahogy azt Fodor Ferenc is végezte a török elől elmenekült, majd a hódoltság után visszatért népesség összeírásainak elemzése útján. A megye akkor működő múzeumai: Jászberény, Karcag számára így adott volt a feladat, Szolnok pedig helyi feladatai mellett a volt Külső-Szolnok megyei Tisza menti területek kutatásával is foglalkozott és fontos kiadványok megjelentetését irányította a helytörténeti kutatók foglalkoztatásával. Összefogásuk, szakmai segítésükben nagy szerepe volt a TIT kiadásában 1954-ben megindított folyóiratunknak, a Jászkunságnak, amelyben számos régészeti, történeti, néprajzi, irodalomtörténeti cikk jelent meg jászsági vonatkozással Komáromi József, Erdész Sándor, Csete Balázs, Bognár Gyula, Nagy József tollából már az 50-es évek első felében. A Lehel-évforduló kapcsán Erdész Sándor, Csalog József írt a Jászkunságban 1955-ben, a Lehel kürtje, a jászok legbecsesebb emléke címmel pedig László Gyula professzor tanulmánya jelent meg nagyszerű rajzaival. A Jász Múzeumban már 1951ben állandó kiállítást rendezett Komáromi József múzeumvezető régészeti, néprajzi, művelődéstörténeti anyagból. Ennek helyébe lépett az új állandó kiállítás újabb feltárások, gyűjtések anyagának bemutatásával Tóth János múzeumigazgató rendezésében. A kiállítás fénypontja a Lehel kürtjét és történetét bemutató különszoba, valamint a jász nép történetére vonatkozó egyedülálló jász nyelvemlék, amelyet Németh Gyula publikált elsőként, megállapítván azt, hogy a jászok közé induló szerzetes kis útiszótárt vitt magával, hogy a jász lakossággal szót értsen a XV. században, jelezvén azt, hogy a Jászság népe még egyes helyeken a jász beszédet is értette. A Fodor Ferenc könyvében közölt régészeti adatokhoz képest ma már sokkal többet tudunk az újabb ásatások alapján. Csalog József Jászberény Szentpál halomnál Árpád-kori temetőt tárt fel, e sorok írója 1955-ben Jászszentandráson honfoglalás kori temetőt és 1957—58-ban Jászberény Cserőhalomnál kora-vaskori és kelta temetőt ásott. Jászdózsán pedig a Kápolnahalmon bronzkori teli-kutatás közben Árpád-kori templomra bukkant Bóna István és Stanczik Ilona. A jelentős templom alapfalak körül csaknem épen maradt a faragott kövekből épült szentély alapja és a hajóban is jelentős oszlopkötegek alapjai maradtak meg. A lelőhelyet Györffy György azzal a Hajóhalom földrajzi hellyel azonosítja, ahol V. István király 1271-ben országgyűlést tartott. Az említett fontosabb ásatások 290
