Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

AHSZARTAG kirántotta kardját, elvágta a köteleket, amelyekkel a férfit megkö­tözték, és gyorsan leborotválta a fejét és az arcát. A férfi felkelt, köszönetet mondott AHSZARTAG-nak. Valamennyien mélyebbre ereszkedtek a föld alá, és hirtelen meg­pillantották egy barlang fala mögé rejtve AHSZAR-t. A „bücenag -ok nyilaikból lőttek rá és kardjaikkal vagdalták. Mikor ezt AHSZARTAG meglátta, rájuk rontott, aprítam" kezdte őket. UARHAG nővére a férjével pedig a menekülőket vette üldözőbe, és sor­ba megölte őket. így szabadította meg AHSZARTAG AHSZAR-t. — Te a férjeddel együtt eredj haza, mi meg AHSZARTAG-gal szintén hamarosan meg­érkezünk hozzátok —mondta AHSZAR. Az asszony férjével együtt hazament,a testvérek: AHSZAR és AHSZARTAG pe­dig megkeresték azt a kamrát, ahol a „bücenag'-ok elrejtették az ércdarabkát. Megta­lálták az égből pottyant ércdarabkát, amit a „bücenag -ok elrejtettek, és elvitték az égi kovácshoz, KURDALAGON-hoz. Ebből a darabkából csináltatott magának AH­SZAR egy kétélű kardot, olyat, hogy ha suhintott vele, minden kő, minden fém kétfelé hullott, de maga a kard nem csorbult ki. Amikor AHSZAR és AHSZARTAG KURDALAGON-tól, a kovácstól vissza­bocsájtkozott a földre, KARAMAG, a „bücenag"-ok vezére várta őket. AHSZAR és AHSZARTAG harcba szálltak KARÁMAG-gal. KARAMAG olyan ügyesen sújtott le AHSZARTAG-ra, hogy az holtan esett össze és a kard kiesett a kezéből. Ám ekkor váratlanul — nem tudni honnan — megjelent a „donbettir"-ek egyike és odasúgta AHSZAR-nak: — Kend meg a kardodat avadz-gyógykenőccsel és menten legyőzöd az ellenséget! AHSZAR egy szempillantás alatt megkente a kardját avadz-kenőccsel. És mikor KARAMAG feléje sújtott a kardjával, AHSZAR hárítani tudta az ütést, és KARAMAG kardja parányi szilánkokra hullott. Ezután AHSZAR sorra megölte a „bücenag'-okát. Akkor a „donbettir'-ek kö­zül az, amelyik tanácsot adott AHSZAR-nak, elvitte AHSZARTAG-ot a tóhoz, amely tejjel volt tele, megfürdette a hullámokban és AHSZARTAG azon nyomban életre kelt. AHSZAR kardjáról szertefutottak a hírek a nártok körében. Valamennyien ösz­szegyültek, hogy láthassák ezt a félelmetes kardot. És attól kezdve, valahányszor nehéz idők köszöntöttek a nártokra, AHSZAR kardjával legelöl rohant az ellenség­re. AHSZAR kardja legyőzhetetlen ereje miatt nevet is kapott: mind a mai napig úgy hívják, hogy „ahszargard", ami azt jelenti, hogy AHSZAR KARDJA. AHSZAR halála után kardját legidősebb fia örökölte. Azóta is az a szokás, a nártoknál, hogy az idősebbik fiú örökli a kardot, a fiatalabbik pedig a lovat. 3. A nártok almája Az almafa a nártok kertjében nőtt. Fényei égszínkékben csillogtak, de egyetlen nap alatt csupáncsak egyetlen alma termett rajta. Ez azonban aranyalma volt, és úgy villogott, mint a tűz. Az alma életet adó erejű volt, kigyógyította az embereket minden 205

Next

/
Thumbnails
Contents