Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

való. Útbaigazítottam a ,,bücenag"-ok víz alatti lakóihoz, itt hagyta nálam a kendőjét és meghagyta: „Gyere utánam nővérem! Ha a kendő véres lesz, azt jelenti, hogy nehéz lett a sorom. De ha nincs vér rajta, ne aggódj miattam! És most azt látom: véres lett a kendő, ami azt jelenti, hogy a testvérednek, AHSZAR-nak nehéz lett a sora, a „bücenag'-ok fogságába esett. De most, hogy teljesen megvakultam, nem tudom, mitévő legyek. — Hát nincs valami szere annak, hogy visszanyerd akár csak az egyik szemed világát is? — Ha valaki összegyűjti a reggeli harmat cseppjeit, összekeveri szarvas tejjel és rácsepegteti a sebemre, akkor újra látnék. Elfutott AHSZARTAG az erdőbe, megfogott egy szarvast, megfejte, összekeverte tejét a reggeli harmat cseppjeivel, és miután kihúzta a nyílvesszőt az öregasszony szeméből, rá önt ötté az elkészített orvosságot. Az öregasszony azonnal visszanyerte szeme világát, és megörült, hogy láthatja AHSZARTAG-ot. — Hogy került a testvérem a „bücenag '-okhoz? — kérdezte AHSZARTAG. — Elmesélem neked egészen a legelejéről. A „bücenag -ok vadásztak, mikor hirtelen kinyíltak a kapuk az égen és egy darabka az égi ércből lepottyant egyenesen a „bücenag -ok legöregebbjének a fejére, úgy, hogy az azonnal meghalt. A „bücenag -ok elvitték ezt az égből pottyant fémdarabkát magukkal a víz alá. AHSZAR tudomást szerzett erről és azt gondolta, elveszi tőlük ezt a fémdarabkát. Ám azok ott bekerítették, megkötözték és elvitték magukhoz. Ma éppen arra készültem, hogy rájuk támadok, de a te vétked miatt nem tudtam megtenni. — De kitől származol Te, hogy azt mondod: nárt vagy, és miért nevezed magadat a mi lányunknak? Kik a nővéreid a nártok közül? És magyarázd meg azt is, hogy amikor éjszaka a sátorra néztem, azt láttam, hogy abban hol megjelenik, hol meg eltűnik valamiféle megmagyarázhatatlan fény! — UARHAG nővére vagyok, de már régóta itt élek. A férjem a Nap-nak volt asztaltársa, aki ajándékozott is neki egy fehér üveggyöngyöt. Ezt a gyöngyszemet minden alkalommal a nyakamba akasztottam, és ez világította meg nekem az utat. Ez az, amit láttál, ez volt az a fény, amit a gyöngy kisugárzott. — És hová tűnt a férjed? Az öregasszony az ajtóra mutatott, amelyet a sátorra szereltek és azt mondta: — Ez az ajtó egy föld alatti barlangba vezet és szombat esténként kinyílik. A „bücenag -ok kijönnek rajta, hogy azok közül, akik a föld felszínén élnek, akárcsak egyetlen egy élő embert is, de elraboljanak. Ha ezt nem teszik, egy meghal közülük. Hát így rabolták el a férjemet is. Hogy mi történt vele, nem tudom. Ugyanúgy mint ahogy nem tudok a testvérünkről, AHSZAR-ról sem. AHSZARTAG és az öregasszony megvárták a szombat estét. Ekkor megnyílt a föld alá vezető ajtó. AHSZARTAG benyomta vállával az ajtót és nem engedte, hogy visszacsukódjon: sarokvasával együtt kitépte és félrehajította. Ezután a nártok nemzetségéből származó öregasszonnyal együtt bementek a barlangba és elszörnyedve látták: ott fekszik egy férfi, akinek kezei—lábai minden irányban ki vannak feszítve és kötve, a szakállából és a bajuszából hágcsó van fonva, amely egészen a föld felszínéig ér. — Látod, ez a férjem, a fejem gazdája! — kiáltott fel az öregasszony. 204