Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

A sátorban időről időre hol megjelenik, hol eltűnik valamilyen érthetetlen fény. „Nem véletlenül állították fel ezt a sátrat — gondolta AHSZARTAG. - Lehet, hogy itt megtudok valamit arról, hogy mi történt a bátyámmal? Közelebb ment a sátorhoz és megvizsgálta. És íme, AHSZARTAG azt látja, hogy a sátor egyik oldalára vasajtót szereltek, ami magától hol bezárul, hol kinyílik és valahányszor kinyílik, belülről fény árad ki. AHSZARTAG elcsodálkozott: mi a csuda ez? Amikor ismét kinyílott, AHSZARTAG belőtt egy nyilat a fény felé. Abban a pillanatban éles kiáltás hangzott fel; olyan, hogy a fák meghajoltak, a tó bugyogni kezdett és a hullámok kihömpölyögtek a partra, a vadak pedig, amelyek az erdőben éjszakáztak, riadtan és egymást lökdösve-taposva vad száguldásba kezdtek. Eltelt egy idő és minden lecsendesült. A tó visszahűzódott a medrébe, a fák felegyenesedtek és a vadak csendben visszatértek odúikba. Világosodni kezdett. Ahogy teljesen kivilágosodott, AHSZARTAG észrevette, hogy a sátorból egy öregasszony jön elő. Az egyik szeme hiányzott, a másikban pedig ott volt AHSZARTAG nyílvesszeje. AHSZARTAG közelebb ment és hirtelen észrevette az öregasszony kezében bátyjának a kendőjét. AHSZARTAG azonnal megkérdezte : — Ki vagy Te? És hogy kerül hozzád testvéremnek, AHSZAR-nak a kendője? — Ej, fiatalember! Én nem tudom, hogy Te ki vagy, de ha AHSZAR testvérének mondod magad, akkor nekem is testvérem vagy: én is a nártok közül való vagyok. Amikor a testvéred nemrégiben meglátogatta ezt a helyet, megtudtam, hogy a nárt nemzetségből íját feszítő nárt harcos (Az illusztráció az eposz 1978-as moszkvai kiadásához készült.) 203