Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

történetek azonban bizonyos összevetésre, párhuzamvonásra is alkalmat kínálnak a magyar, illetve a nemzetközi mese és mondavilággal. Nemcsak a közös, vagy feltételezhetően közös származás okán, de a nemzetközi vándormotívumok alapján is. Ám ugyanakkor bizonyos — a mieinktől eltérő - motívumok is regisztrálhatók. Az alábbiakban a szemelvények sorrendjében ezeket említjük meg. Az eposzt indító első szemelvényhez, vagy is az ,, AH SZAR és AHSZARTAG szülét ése"címűhöz két megjegyzés kívánkozik. Az első az újszülöttek névadási gyakorlatával kapcsolatos. A szövegben az áll, hogy „KURDALAGON megkedvelte UARHAG fiait és nevet adott nekik." Vagyis a születés alkalmából csapott lakoma résztvevőinek egyike lett a keresztapa, ő választott nevet a gyermekeknek, s nem pedig a szülők. E gyakorlat feltétlenül különbözik a miénktől. Ám Oszétiában mind a mai napig ez a forma él. Ottjártunkkor, 1984-ben magunk is megismerkedtünk olyan személlyel, aki az ünneplők egyik, kissé már pityókás tagjától kapta a nevét, mégpedig nem mást, mint a VILEN keresztnevet, ami a Vlagyimir Djics Lenin, vagyis V. I. Len = Vilen-ből alkotott, kitalált szó. Ma már senki sem emlékszik rá, hogy kivolt a névadó, a keresztapa, ám az kétségtelen, hogy az illetőt hivatalosan is így nevezik. A másik megjegyzés ugyancsak KURDALAGON-ra az égi kovácsra vonatkozik. A nártoknál olyan ő, mint az antik mitológiában Hephaistos. Ö készíti a nárt hősök számára a szinte varázserejű fegyvereket, de ő csinál saját kezűleg a csodafémből, a „fatig"-ból varázssípot is kedvenceinek. S ugyancsak ő az, aki védenceit nemcsak óvja a harcok során, de a sérülteket gyógyítja is: a bezúzott koponyák lyukait fémlemezzel takarja be. Vagyis — véleményünk szerint — van némi köze a koponyasérülések műtéti gyógyításához, amely — ha ez igaz — e sokat vitatott műtétek egyik korai, földrészünkről származó irodalmi említése. Benedek István e kérdéskör avatott kutatója a perui, tömeges, sérült koponya leletekkel kapcsolatosan azt írja ugyanis, hogy „... a perui fegyverek ismeretében — buzogány, bola, lándzsa stb. — továbbá harciasságuk és harcmodoruk (kézitusa) ismeretében nincs okunk csodálkozni azon, hogy sok volt a koponyasérülés, és azon sem, hogy a sérülteket megpróbálták valahogy életben tartani: ennek ésszerű módja volt az, hogy kipiszkálják az összeroncsolt csontokat és kitágítják a nyílást" ... majd lefedték fém, csont lemezzel, ami vagy végleg ottmaradt, vagy a bőr begyógyult a műtéti terület felett.

7 Az oszétek és általában a kaukázusi népek esetében szinte mindez ugyanígy elmondható mind a fegyverekkel, mind a harcmodorral kapcsolatban, így jó okunk van feltételezni, hogy az égi kovács, a harcosok segítője és védelmezője orvosi, műtéti beavatkozásával is menti pártfogoltjait. A második szemelvény (AHSZAR kardja) általánosan ismert népmese-motívumokkal indul: a testvérek elérnek a hármas úthoz, és a kő alá helyezik a nyílvesszőjüket, hogy az aki hamarabb visszafordul, a nyílvessző állapotából megtudja él-e, hal-e a fivére. Ám rögtön sorjáznak a mieinktől eltérő mozzanatok. Mindjárt az induláskor, hiszen,míg nálunk a fiúk szerencsét próbálni mennek, itt a két testvér „hadba indul." Eltérő az is, hogy a visszatérő fiú nem véresnek, hanem penészesnek találja a nyíl7 , , BENEDEK István: Varázslat es orvoslás az azték, maya es inka birodalomban. Bp. 1976. 124133. 196