Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

vesszőt. Ennek a mozzanatnak speciális magyarázata van. A cselekmény a Kaukázus hegyei között játszódik, olyan magasságban, ahol a hőmérsékleti viszonyok és a levegő tisztasága olyan, hogy a halottak mumifikálódnak (DALLAGKAU faluban például egy egész halott város, vagyis kripta-kert van még ma is XVII. sz.-i érintetlen, balzsamozatlan tetemekkel), a bomlás-rothadás folyamata nem indul meg. Éppen ezért a lehelyezett fegyver, kendő stb. állapotában bekövetkező változás az oszéteknél, illetve a nártoknál nem az, hogy véres lesz, hanem a normálistól eltérő állapot a megpenészedés. Itt ez a szokatlan, ez a figyelemfelkeltő. Különbözőség az is, hogy míg a magyar népmesék hősei vándorlásaik során a Fekete, Fehér erdőkhöz jutnak, oszét hőseink a Fekete-, Fehér-, Vörös-szorosokba. Ez természetesen megint csak a helyszínek különbözősége: a Kaukázusban a szurdokokon, szorosokon való átkelés jelenti a legfőbb akadályt, a legnagyobb próbatételt. Feltűnő az is, hogy mikor a hősök itt eljutnak valahová (nálunk a hétfejű sárkány várába, ahol a kiszabadítandó királylányt találják meg például), nem az örvendezés, hanem a rokonsági fok tisztázása az elsődleges. Aminek a hatalmas méretű lakossági keveredés, az álnéven való bujkálás, a vérbosszú előli rejtőzködés, vagyis a „tisztázandó rokoni kapcsolat a magyarázata, hogy kizárjanak mindenféle vérfertőzési lehetőséget, illetve, hogy tisztázzák: ki-kit segítsen. Az is figyelemre méltó tanulsága e résznek, hogy míg a mi meséinkben a hősök bizonytalan időre, (egy esztendő, három esztendő) indulnak el vagy térnek vissza, itt konkrét időpontról esik szó: a földalatti barlang ajtaja „szombat esténként" nyílik ki. A bizonytalan, illetve más mértékkel kijelölt idővel szemben ez a pontos dátum az oszétek, illetve más kaukázusi népek korai megkeresztelkedésével hozható összefüggésbe, mikor is már a kereszténység kialakította naptári rendjét, s ezt még a hegyek közt lakó törzsek is gyakorlatban használták, alkalmazták. Megjegyzést kell fűznünk a szemelvénynek ahhoz a részéhez is, amely a tej csodatevő, gyógyító hatásával, fontosságával kapcsolatos. AHSZAR szarvastejjel gyógyítja meg az öregasszony szemét, és a tejjel teli tóban fürdeti meg halott testvérét, hogy feltámadjon. A tejnek itt azonban nemcsak az általánosan is ismert, jótékony élettani hatásáról van szó: a hegyilakók életében a tejnek sokkal fontosabb szerepe van. Egész életmódjukból következik ez a szinte már „tej-kultusz ", hiszen hegyek között élő, vadászó népről, népekről van szó, akik rá vannak utalva az állatok termékeire minden szempontból. S ezért szerepelhet a tej visszatérő motívumként. Szemben a magyar népmesék hasonló funkciót betöltő friss, reggeli harmatával, mely a kaukázusiénál jóval porosabb, szennyezettebb levegőjű sík területen tisztaságával, sterilségével ugyancsak frissítő, élénkítő, éltető hatású. Ha a mi meséinkben elindul valaki megkeresni a testvérét, kiszabadítani a foglyul ejtett királykisasszonyt, általában mindig találkozik egy öregasszonnyal, aki útbaigazítja. Ebben a szemelvényben is van ilyen találkozás. A két dolog azonban mégsem ugyanaz. Itt ugyanis az öregasszony nemcsak útbaigazítást ad, nemcsak tovább küldi a hőst, hanem csatlakozik hozzá, vele megy, aktívan cselekszik. Annyira, hogy maga is harcol, „... a férjével együtt a menekülőket vette üldözőbe és sorban megölte őket. A nőknek ezt a viselkedését már Herodotos is leírta, hiszen éppen erre a vidékre, vagyis a Kaukázus tájékára teszi az amazonok földjét. B. A. KALOEV néprajz197