Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.
azonosítani. 3 Körülhatárolásukban még leginkább a nyelvészet segít. ,,A kutatók vagy az oszét >nae art' („a mi tüzünk') szavakból vezetik le, vagy az iráni 'nar' („férfi ) szóval vetik össze, vagy valamilyen néptörzset látnak benne, amely a Kaspi-tenger partján élt. DUMÉZIL francia kutató az óind 'nrt, nárt' — „táncolni — szóval hozza összefüggésbe. V. I. ABAEV magyarázata szerint az oszét-alánok a mongoloktól vették át (ott 'nara' „Nap" jelentésű), amikor az Aranyhorda uralkodott az Észak-Kaukázusban. A „Nárt" szó az oszét többes szám „t jelével, ami megfelel az oszét családi nemzetségek névtípusának, elterjedt más kaukázusi népek: az adigok, abházok, balkárok körében is. A „nárt szó eredetének megbízható mitológiai és kozmológiai magyarázata van, erre az alapra épül az egész „Nárt-eposz , 4 A „Nárt-eposz" ugyanúgy töredékekből állt össze egy későbbi összeszerkesztés alapján, mint a finnek Kalevalája vagy az észtek Kalevipoegje. És ugyanúgy — mint az említetteknél — az oszétek esetében is, a nárt mondák elsősorban prózai és ritmikus prózai változatban maradtak fenn, s csak kisebb hányaduk verses szöveg. Ám a változatokra alkalmazott „nárt kadzsiták" (= nárt poémák) és „nárt taurahtok (= nárt mondák) kijelölések az eposz két fennmaradt formájáról,"egy énekkel kísért és egy prózában előadott variációról tanúskodnak. Az énekelt típust Oszétiában egy jellegzetes népi hangszerrel, a „fandür kíséretével adták elő. A hangszerre magában az eposz szövegében is többször történik utalás, amiből következik, hogy egy ősi idők óta használatban lévő, elterjedt instrumentumról van szó. Művelőit, „előadó művészeit - miként egykor a mi igriceinket, krónikás énekeink terjesztőit — híres emberekként tisztelték messze földön, sőt, a mi valamikori kultúra terjesztőinken túl is nőtt jelentőségük, hiszen emlékezetüket a nép mindmáig megőrizte (Kudzi DZSUSZOEV, Iliko MAGIEV, Levan BEGIZOV, Dzagko GUBAEV, Dzahar SZAULAEV, Jakov GAGLOEV, Vano GURIEV, Teba ANDIEV, Kertibij KERTIBIEV, Zaurbek TUAEV, Drisza TUATIEV). Az oszét nárt elbeszélésekről az első írásos adatokat a tbiliszi Egyházi Szeminárium oszét származású tanára, Vaszilij CORAJEV és egy grúz író, Daniel CSONKADZE közölte első ízben, mikor is az eposz két főszereplőjének kommentált történetét ismertették orosz nyelven az olvasókkal. Ezt a múlt század 70-es éveiben a neves orosz folkloristák, a SANAEV testvérek publikációi követték, majd 1871-ben B.B. PFAFF orosz kutató tette közzé az általa összegyűjtött oszét nárt mondákat. Magának a mondának a tudományos igényű vizsgálatát V.F. MILLER akadémikus indította el az „Oszét Etűdök című 1881—1887 között megjelentetett;tudományos magyarázatokkal ellátott orosz nyelvű könyvében. Az 1890-es években az oszét haladó nemzeti E helyen mondok köszönetet lektoromnak, Dr. Ujvari Zoltán egyetemi tanárnak, aki a dolgozatról írott véleményét e kérdésben így összegzi: „ ...(a nártok) ... Nyilvánvalóan nem léteznek, de rendkívül fontos leszögezni: a nártok több kaukázusi nép, úgymint az oszétok, abházok, adigék, ubihok, karacsájok, balkárok, csecsének és ingusok archaikus mondáinak hősei. De említés történik róluk néhány dagesztáni nép, így pl. a török nyelvű komükök folklórjában is, sőt előfordulnak egyes grúz etnikus csoportok, pl. a szvánok, racsiak hagyományában is." 4 KALOEV, B. A.: Oszét mitológia. In: Mitológiai enciklopédia. IL Szerk.: TOKAREV. Bp. 1988. 279. 194
