Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Szarvasmarhatartás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 133. o.

ti birtok vezetésében is egyfajta ökonómiai szemlélet, amely legelőször az abban eddig fellelhető humánumot kezdte ki. E kis kitérő után visszatérve az 5. számú táblázat elemzéséhez, megállapíthatjuk azt is, hogy mind az egy gazdaságra jutó szarvasmarha számosállatban kifejezett érté­ke — amely 51 %-os —, mind a 100 kat. holdra jutó szarvasmarha vármegyei átlag­száma — amely 14 %-os —, mind a 100 kat. hold szántóra, rétre, legelőre jutó szarvas­marha átlagszáma, —amely 11 %-os — csökkenést mutat a 40 év eltelte során. Ennek a csökkenésnek csak egy része magyarázható az ország egész területén tapasztalható birtokaprózódási folyamattal, a vármegye területének megnövekedéséből következő aránycsökkenéssel. A csökkenés fő okainak gyökere alighanem az 1914 előtti időre nyúlik vissza, és ezeket az okokat a mezőgazdasági termelés egész struktúrájában kell keresnünk. 2l Azt is figyelembe kell azonban vennünk, hogy ez a — viszonylag kis mennyiségű, de vármegyénk kapitalizálódását tekintve jelentős - fejlődés jóval alat­ta van a Dunántúlon tapasztalható fejlődésnek. Előrelépésünk még az országos átla­got sem érte el, 22 de számunkra mégis jelentőséggel bírt, hiszen elmozdultunk a holt­pontról, s éppen ennek a lépésnek a megtétele bizonyult a legnehezebbnek. Az elemzést tovább folytatva fel kell hívnunk arra a nem elhanyagolható körül­ményre is a figyelmet, hogy valamennyi gazdaság-nagyságcsoport átlagos területe kisebb lett a 40 év alatt. így nem lepődhetünk meg azon sem, hogy az egy gazdaságra jutó állatlétszám is jórészt csökkent. Ez más szóval azt jelenti, hogy egyik gazdaság kategória állatállományának szaporodása sem tartott lépést az ugyanazon nagyságcso­portba tartozó gazdaságok számának gyarapodásával. 23 Ez alól talán a sertés a kivé­tel, de a szarvasmarha e szempontból is különös figyelmet érdemel. A népies szarvas­marha-tenyésztés térhódításának csökkenését lényegében az a tény igazolja, hogy a törpe gazdaságokban vagy stagnált vagy csak mérsékelt ütemben szállt alá az egyes gazdaságokra jutó szarvasmarha létszám az üzemek számának nagy emelkedése és az átlagos terület tekintélyes csökkenése ellenére is. Ez a törpeüzemekben általában vé­ve mintegy 40 % körüli csökkenést mutat a terület vonatkozásában, viszont a paraszt­gazdaságokban, a középüzemben még mérsékelt emelkedés is jellemzi vármegyénket. A 100—1000 kat. hold közötti kategóriát mintegy 35-40 %-os csökkenés, az 1000 kat. hold feletti üzemet 30 % körüli csökkenés jellemzi, bár e kategória megítélése an­nak felső határának határozatlansága miatt problematikusnak tekinthető, de a 30 %­os csökkenés mindenképpen tekintélyes mennyiséget jelez. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy ezen adatok inkább csak tájékoztatásul szolgálnak, hiszen az egyes gazdaság-nagyságcsoportok határai igen tágak és minde­gyiken belül igen különböző nagyságú és berendezettségű gazdaságok fordulhatnak elő. A vármegyei átlag csökkenése meghaladta az 50 %-ot az egy gazdaságra jutó szá­mosállatban kifejezett szarvasmarha tekintetében. Nagyjából — kategóriánként — a növekedés és csökkenés arányaiban is megegye­zik az állatsűrűség vizsgálata során vázoltakkal. Számottevő különbség két kategóriánál 21 Vö. GUNST P. 1970. 319. 22 Vö. KISS A. 1944. 83. 23 Vö. KISS A. 1944. 89-90. 141

Next

/
Thumbnails
Contents