Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - H. Bathó Edit: Az okszerű méhészkedés kialakulása a Jászságban / 117. o.

a közbirtokossági erdőt felosztották a redemptusok között. Ennek következtében 1861-ben Árokszálláson az egész erdőt kivágták. De apadt az erdők területe Dósa, Kisér, Fényszaru, Jákóhalma és Alsószentgyörgy határában is. Ez arra mutat, hogy a XIX. század elején beinduló nagy lecsapolások folytán az ártéri erdőségek is pusztulni kezdtek, hiszen ezeknek a községeknek voltak a legnagyobb vízállásaik. Ugyanakkor Jászberény határában ez idő tájt zajlottak a homoktöltés nagy munkálatai, amelyek során a vizenyők értéktelen erdeit kicserélték a homok értékesebb erdőségeivel. Ez a folyamat a Jászföld képét jelentősen megváltoztatta, hiszen a füzeseket akácerdők váltották fel, s így az egész táj szárazabb jelleget öltött. Az 1870-esévek elején a mezőgazdasági termelés országos fellendülésével a jászsági erdőket újabb támadás érte a szántóföldet kereső nagy lázban.

8 1879-ben Sipos Orbán szolnoki alispán írta jelentésében, hogy Mihálytelek egész erdejét elpusztította, anélkül, hogy új ültetéséről gondoskodott volna.

9 A méhészetről ugyanakkor megjegyzi, hogy az adott évben nem tett említésre méltó haladást, de méhtenyésztésre nem volt rossz az esztendő.

10 A népi méhészkedés hanyatlása arra késztette a méhészeket, hogy felvegyék a küzdelmet az új vetélytársakkal (répacukor, stearin), s arra törekedjenek, hogy új, modernebb módszerek alkalmazásával olcsóbbá tegyék a méztermelést. Mindenekelőtt meg kellett szüntetniük a mézszüretnek barbár, méhpusztító módjait, a méhcsaládok lekénezését, lefojtását. A mézhez és a viaszhoz úgy kellett hozzájutniuk, hogy ne zavarják a méhcsalád belső életét.

11 Az okszerű méhészet előfutárának a Jászságban tulajdonképpen Szuhányi János jászalsószentgyörgyi káplán tekinthető, akinek 1795-ben Pesten jelent meg nagyfontosságú méhészeti kézikönyve, a „Szorgalmatos Méhész, az az A' Méhekkel való bánásról Kérdésekben és feleletekben Oktatás A' Mezei Gazdáknak hasznokra." címmel. Munkájában rendkívül sok és hasznos tudnivalót közöl a méhészgazdák számára, amelyekkel a méhészkedés újszerű és gazdaságosabb formáját kívánta szorgalmazni. Bevezetőjében így indokolja meg könyvének célját. ,,Meg kell mindazonáltal vallani, hogy Hazánkban a' Méhekkel való bánás még azon tökélletes állapotra nem ment, a' minemű tökélletességben némely más Nemzeteknél lenni azoknak könyveikből olvassuk: Hogy tehát a' gazdáskodásnak ezen része is ... Hazánkban más Nemzetek példája szerént nagyobb elő-menetellel gyakoroltatna, ezen könyvetskét, mely az Ausztriai Méhesgazdák kedvéért Német nyelven írattatott ugyan, de Hazánkban is mint szomszéd és igen edgy forma fekvésű Tartományban szinte olly haszon vehető, Edgyházi kötelességemtől üres óráimban Boros Sándor Úrnak Felséges Királyunk Tanátsosának, a

1 Jászok és Kunok Fő Kapitányának Serkentéséből Magyarra fordítottam, hogy ez által a' Magyar Méhesgazdáknak, olly könyvet nyújtanék, mellyel a' Méhekkel 8 FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942. 71-74. 9 SIPOS 0.1880. 22. 10 Uo. 296. 1 ' VALLÓ Ä. 1929. 7-8. 119