Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

kormányzati elvárások is a faültetések minél előbbi elkezdését szorgalmazták. Itt elég a korszak legjelentősebb erdészeti dokumentumára, az 1769-ben kiadott országos erdőrendtartásra utalnunk. „Minthogy pedig azt tapasztaljuk — olvashatjuk a Mária Terézia által aláírt dokumentum egyik pontjában -, hogy Esztendőről Esztendőre az erdők fogynak, és a' fáknak szüksége öregbedik, a' mi kemény parantsolatunk ez, hogy minden háznak lakosa, mind addig míglen a' ház, udvar, kert, pajta és rétek körül, üres és a' fa-ültetésre alkalmatos hely találkozik, minden Esztendőben fákat,... leg-alább 20

űí plántálni tartozik." Az országos erdőrendtartást azonban megelőzte néhány város, illetve politikailag autonóm terület ilyen irányú szabálya. így a Jászkun-erdőrendtartás „az erdők ültetése s azok megóvása iránt" címet viselő statútum, amely 1762. március 26-án kelt Jászberényben. A rendtartás az erdőültetéseket a kerületi kapitányok feladatkörébe utalta. Az ő tisztük volt a megfelelő fafaj és a beültetendő terület kiválasztása, illetve az elültetett fák védelméről való gondoskodás (a rendtartás 6. pontja). Ez utóbbi kötelezettséggel kapcsolatos a kunhegyest tanácsülésen 1781-ben rögzített határozat: „Józsa János uram az Erdő Inspectorságról le mondott, új Inspectornak választani project áltatott Jámbor Istvány, kinek is Hívséget és szolgálattyát tapasztalta a Nemes Tanáts, hogy azért nevezett Jámbor Istvány annál serényebb és szorgalmatosabb légyen az Erdőnek építtetésében, és minden egyéb dolgaiban, szükségesnek látszott, hogy Hivatalának végben viteléhez esküvéssel is köteleztessen minthogy ezen dologban az Inspectornak tunya és gondattlansága miatt az egész Tanátsra, sőtt az egész Helységre gyalázatt szokott következni."

6 Láthatjuk, hogy az új „Erdő Inspector"-ralkapcsolatos' elvárások jelentősek voltak. Annál is inkább, mert ugyanezen tanácsülésen határozták el, hogy a már elültetett „mak és egyéb facsemetéknek" gondját kell viselni, azokat időnként meg kell kapáim. A facsemeték ápolását a „gazdaggabb" (tehát minden bizonnyal redemptus) lakosok között kiosztották azzal, hogy a sorközökben „szabad lészen veteményezni ollyan magokat és veteményeket, mellyek nagyon el nem terjednek, nem folynak és a tsemetéket el nem nyomják." Mindezeknek az ellenőrzésére Jámbor István „Erdő Inspectort" kötelezték azzal a meghagyással, hogy amennyiben a közte sművelés a fákat veszélyezteti, az oda elvetett növényeket a gazdával azonnal vágassa ki. A legfontosabb a fák növekedése, az erdő cseperedése. A köztesművelés lényege tehát akkor is az volt, ami ma: a csemetesorok között termett mezőgazdasági növényért az illető köteles a fáknak is gondját viselni - de mindig a csemeték növekedése az elsődleges. Azt nem tudjuk, hogy pontosan melyik évben és mennyi csemetét ültettek. Arról azonban van ismeretünk, hogy várostól északra létrehozott erdőben kocsányos tölgy, nyár (feltehetően fekete nyár), kőris és szil díszlett.

7 A később Fáskertnek 4 , A' fáknak es erdőknek neveléséről, és megtartásáról való rendelés. Po'sony, 1770. 47-48. 5

TAGÁNYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I—III. Bp. 1896. II. (70.) 198-199. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. (Továbbiakban: SZML) Kunhegyes város iratai. Tanácsülésijegyzó'könyv. 1781. május 5. 81. Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. I. Jászkunság. Közzéteszi: BOGNÁR András. KecskemétSzolnok, 1978.142. 84