Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.

mezővárosok is. Mindegyikre jellemző volt azonban, hogy polgárai nem egyenként és közvetlenül állottak kapcsolatban a földesurukkal, hanem a választott testületen, a tanácson keresztül. így a polgárok az esetleges függő helyzetüket nem érzékelték közvetlenül. Az áttétel sokat tompított a földesúri önkényen. Sőt egyik jellemzője a mezővárosoknak, hogy a földesűri terheket egy összegben ún. taxában váltották meg, így mentesültek a természetbeni szolgáltatások nyűgétől. Nem kellett robotba járniuk, naturálékat beszolgáltatniuk. Ha ilyen előfordult, azt többnyire keményen visszautasították, mint pl. a túrkeveiek 1791-ben tették, amikor a tiszaroffi Borbély család Ecseg puszta pénzbeli bérleti díja mellé még természetbeni járandóságot, „egy különös szépségű harmadfű üszőt, hatvan kaszás kiállítását és száz szál szép kócsagtollakat" követelt. Nem is maradt el a keviek visszautasító válasza: „azokat az efféle robothoz nem szokott közönség éppen nem teljesítheti."

8 Nem is jött létre az egyezség a felek között. Nem járt jobban Orczy báró a kunmadarasiakkal sem, amikor azok Tomaj puszta árendálása ügyében kívántak megállapodást kötni. A madarasiak azzal engedték el a küldöttségüket, hogy a robot kötelezettséget hárítsák el, még azon az áron is, hogy lemondanak az egyébként nagyon szükséges puszta bérletéről. A megállapodásban nem szerepelhetett sem a kávé, sem a cukor adás kötelezettsége. A választott testület, a tanács mindig arra törekedett, hogy magára vállalja a közösség minden gondját, baját, így a polgárait megkímélhette ezektől a külső hatásoktól. A városi önkormányzat rendszere A feudális korban kialakult gyakorlat szerint a falusi és a mezővárosi közösségek élén a bíró vagy a főbíró állott. Ez utóbbinak volt helyettese is. A kommunitás irányításában 12—14 tagú tanácsi testület vett részt, akiket senatoroknak, tanácsbelieknek vagy esküdteknek neveztek. A testület munkáját állandó vagy alkalmi feladatokkal ellátott személyek segítették. Ezeket részben a testület kérte fel, részben a város erre a feladatra alkalmas polgáraiból választották. Feladataik törvénykezési, közigazgatási és gazdasági természetűek voltak. A tanács és a lakosság között közvetítő szerepük volt a kisbíróknak, tizedeseknek, baktereknek. A bíróválasztás mindig ünnepélyes külsőségek között esett meg. Túrkevén pl. 1793. november 3-án a következőképpen zajlott le a bíró választ ás, melyen részt vett a nagykun kerületi kapitány, aki a szertartásmesteri feladatot is ellátta. Jó előre tudomására hozták a lakosságnak a három „kandidálónak" - ma úgy mondanánk, hogy pályázónak — a nevét. Vasárnapi istentiszteleten vett részt a nagy számban 8 BELLON Tibor: A mezővárosi szerep gazdasági háttere (Túrkeve gazdálkodásának két évszázada) Kézirat. Karcag, 1990. o Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Prot. Kunmadaras, 1810. szeptember 25. 135/400. „Egyedül a munkát igyekezzen elhárítani az elöljáróság az árendális kontraktusnak pontjai közül. Hogyha meg nem lehetne semmiképpen, az árendálásróí le kelletik mondani, mivel könnyen előre el látható dolog, hogy azon conditiót soha illendően a lakosság nem teljesítheti. Egyéb nehezítő conditiókat is, nevezetesen a caffé, cukor adást. Teljes igyekezettel és jó móddal elhárítani igyekezzen." 72