Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.
A korábbi időszakban a maradványelv érvényesülése mellett a kisebb településeket még külön is szorította a járás és a megye elvonó törekvése. Ezek a központok is nagyon keveset kaptak az állami elosztásból, így elsősorban az alájuk tartozó apró településektől igyekeztek maguk számára a fejlesztéshez szükséges javakat kicsikarni. Szolnok megye klasszikusan jó példa erre. — Mindezt azért tartottuk fontosnak elöljáróban leírni, hogy utaljunk vállalkozásunk indítékára: visszaadni a települések hitét, hogy az önállóságnak nagy hagyománya van. Lehetőséget teremthet minden közösség, hogy a kor színvonalán állva élhessen, dolgozhasson, megteremthesse a maga harmonikus világát. A történeti források ugyan lehetővé teszik, hogy a kezdetektől figyelemmel kísérhessük a mezővárosok életének, gazdálkodásának az alakulását, számunkra azonban elsősorban a török alóli felszabadító háborúk után újjászerveződő mezővárosok gazdaságszervezete lehet a tanulságos. Párhuzamosságot vélünk felfedezni napjaink gondjai és a török utáni állapot között. Akkor is egy teljesen széthullott, gazdasági és morális válságba süllyedt országnak kellett megkapaszkodnia, újjászerveznie gazdasági és társadalmi életét, és fel kellett vennie a küzdelmet az új vagy a visszatérő feudális hatalmasságokkal, valamint a bécsi udvar központosító, elidegenítő törekvéseivel. Minden gond ellenére a XVIII. században, ha kíméletlen küzdelmek árán is, de sikeresen oldották meg elődeink a feladatot. A század a békés- nyugodt, építő század címet is megkaphatná, hiszen mind a javaknak, mind a társadalomnak jelentős akkumulációja történt meg. Ez a korszak alapozta meg a következő század közepének polgári átalakulási törekvéseit. A XVIII. század a mezővárosok felvirágzásának is a százada. Mind gazdasági, mind szellemi javakban nagyot léptek előre a települések. Ebben a korszakban a protestáns iskoláztatás révén a mezővárosokban a nagyfokú írásbeliség, ezzel együtt egy magasabb szintű kulturális állapot válik meghatározóvá. Ennek az egyik nyilvánvaló bizonyítéka az a hatalmas levéltári forrásanyag, amelyikkel a kutató a munkája során találkozik. A sokrétű levéltári forrás, valamint a szájhagyományból kihámozható emlékanyag együttesen lehetővé teszi ennek a gazdag örökségnek a feltárását, bemutatását. Az írásbeliség elterjedése mögött látnunk kell a protestáns szellemiség hatását. Tanulságos, hogy az Alföldön a reformáció már a XVI. század közepén gyökeret vert, és a hódoltsági területeken megerősödött, kivirágzott. Az ellenreformációs törekvések néhány terület — mint pl. a Jászság vagy a Kiskunság egy-egy települése kivételével nem hoztak látható eredményt. így korán megszerveződött az iskolarendszer. A kollégiumok kisugárzó ereje nyilvánvaló és közismert. Nyugat-Európát megjárt papok és tanítók működtek a mezővárosokban, ahol a kor eszmeáramlatait adták tovább. így a mezővárosok önállósági törekvéseinek jó támasza volt ez a szellemiség, segített abban, hogy a saját sorsát jól megalapozott tudással, széleskörű tájékozottsággal irányíthassa. Ebben gyökerezik az a parasztpolgári öntudat, amely az alföldi mezővárosi társadalmakat oly meghatározóan jellemezte. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy a gazdasági életét — mind a termelést, mind az értékesítést — maga szervezte és irányította, de maga határozta meg a közösség belső rendjét, az egyházzal közösen őrködött polgárai nyugalma és biztonsága felett. Az egész mezővárosi életformát a puritán takarékosság jellemezte. Ahogyan utaltam is rá, természetesen voltak más felekezetű és más státusú 71
