Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.
1870-es évek elején önkormányzatuk megszüntetése miatt a szászok Szapáry Gyulát, az akkori belügyminisztert bíróság elé akarták állíttatni. Bár a többi nemzetiséggel hasonló megegyezésre nem került sor, Szapáry a dualizmuskori magyar miniszterelnökök között nemzetiségi ügyekben a mérsékeltebbek közé tartozott. 1890-ben, amikor Baltik evangélikus lelkészt, a szlovák nemzetiségi mozgalom egyik vezetőjét püspökké választották, Szapáry az országgyűlési képviselők követelése ellenére sem volt hajlandó Baltik püspök uralkodói megerősítését megakadályozni. 70 Brankovics György temesvári püspök személyében viszont a kormány jelöltjét választatta meg szerb pátriárkává. A Szapáry kormány viszonylag mérsékelt nemzetiségi politikája ellenére az erdélyi románokkal konfliktusba keveredett. Miután Szapáry^ Károly román király kérését nem teljesítette, mely az erdélyi választójog kiterjesztésére és a magyarosítás megszüntetésére vonatkozott, a román nemzetiségi vezetők követeléseiket memorandum formájában juttatták el Ferenc Józsefhez. Az uralkodó által visszautasított felirat szolgált alapjául az 1894-ben, Wekerle Sándor kormányzása idején lezajlott ún. Memorandum-pernek. 7 Szapáry Gyula 1891-ben terjesztette elő a közigazgatás államosításáról alkotott törvénytervezetét, melyben jórészt szakított két évtizeddel korábbi radikális elképzeléseivel. Az 1873-ban kidolgozott koncepciójától eltérően a megyék területi beosztásán nem kívánt változtatni. Az 1891-es törvényjavaslatban gyökeresen új tényezőnek számított viszont a megyék önkormányzati jogának korlátozása állami tisztviselők alkalmazásával. Szapáry tervezete szerint a tisztikart ezentúl nem a törvényhatósági bizottság választaná, hanem a belügyminiszter nevezné ki. A miniszterelnökjavaslatának ugyancsak lényeges pontja a járási tanácsok felállítása, melyek egy járás, vagy két szomszédos járás ügyeit intéznék. A járások területét ezentúl nem a megyei hatóságok, hanem a belügyminiszter határozta volna meg. A járások székhelyeit a megyék csak a belügyminiszter jóváhagyásával helyezhetnék át. 74 Szapáry a községek autonómiáját közvetlenül is csökkenteni kívánta. A kisközségeket körjegyzői körzetekbe vonta volna össze. A törvényjavaslat szerint a belügyminiszter által kinevezett körjegyző ellátná a közigazgatás legfontosabb teendőit és ellenőrizné a korlátozott községi önkormányzatot. 75 A törvénytervezet a megyékkel szemben a városok súlyának növelését irányozta elő. A városok tisztviselőik egy részét továbbra is maguk választhatták volna. A megyei igazgatás államosításával pedig a rendezett tanácsú városok és a népesebb nagyközségek kiszabadultak volna a vármegyék gyámkodása alól. Szapáry a közigazgatási reform tervezetét 1891. március 7-én terjesztette a 69 Erdély története III. Szerk.: SZÁSZ Zoltán. Bp. 1986. 1645-1646. 70 Graf Julius Szapáry... 1891. 139. 71 Uo. 135. 72 Erdély története III. 1986. 1659-1661. 73 HENCZA. 1973. 153. 74 Uo. 75 Uo. 384
