Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.
törvényhozás elé. A javaslat tárgyalását többhetes halasztás után 1891. május 29-én kezdték el. Végül 1891. augusztus 6-án, amikor szavazásra került sor, csupán 35 képviselő foglalt állást a tervezet mellett és 73 ellene szavazott. A megyei autonómia maradványait védő Függetlenségi Párt pedig heves obstrukcióba kezdett. 76 Szapáry Gyula közigazgatási reformjait a szabadelvű képviselők nagy része is ellenezte. A közigazgatás államosításával kapcsolatos elképzeléseit csupán a Mérsékelt Ellenzék támogatta. Az Apponyi Albert által vezetett csoportot viszont a közigazgatás államosításának gondolata annyira közelhozta a kormányhoz és a Szabadelvű Párthoz, hogy egyesek már küszöbönálló pártfúzióról beszéltek. Mivel a kormánypárt és a Mérsékelt Ellenzék együttműködését a szabadelvűek jelentős része ellenezte, sőt Tisza István parlamenti beszédében Apponyi Albert pártjának közeledését határozottan visszautasította, a pártfúzióból és ezzel együtt a közigazgatás államosítására vonatkozó törvényjavaslatból nem lett semmi. A közigazgatási reform kudarca Szapáry tekintélyét kormánypárti hívei előtt is csorbította. A miniszterelnök helyzetét a Szabadelvű Párton belül talán még ennél is jobban meggyengítette az egyházpolitikai reformok ügyében megnyilvánuló magatartása. Szapáry Gyula radikálisabb intézkedéseket követelő minisztereivel szemben a polgári házasság bevezetését el akarta odázni, mellyel lényegében Ferenc József álláspontját képviselte. Ezzel azonban kormányától, sőt a Szabadelvű Párt többségétől is elszigetelődött és helyzete a miniszterelnöki székben tarthatatlanná vált. Szapáry álláspontja az egyházpolitikai kérdésekben valószínűleg nemcsak természetéből fakadó határozatlanságával és feltétlen királyhűségével magyarázható, hanem mélyen vallásos meggyőződésével is, mely számára súlyos belső konfliktust okozhatott. Bukásához hozzájárult továbbá a közvélemény felfokozódott nemzeti érzékenysége, melyet Hentzi tábornok, a budai vár 1849-ben elesett parancsnoka szobrának megkoszorúzása váltott ki. Szapáry ugyanis jóváhagyta a szobor megkoszorúzását, mellyel az uralkodót kívánta kiengesztelni, aki Kossuth Lajos Budapest díszpolgárává választása miatt neheztelt a magyar kormányra. 1892 októberének utolsó napjaiban Szapáry Bécsbe utazott, hogy Ferenc Józsefet a kormányában kialakult feszültségekről és a Hentzi-ügy fejleményeiről tájékoztassa. Mivel a Szabadelvű Párt vezetői féltek attól, hogy Ferenc József erőszakos eszközökkel kormányátalakításhoz folyamodik, a november 3-án Budapestre visszaérkező Szapáryt félszólították, tegyen határozott lépéseket a polgári házasságra és a polgári anyakönyvezésre vonatkozó törvényjavaslat elfogadtatásáért. A kormánypárti politikusok tudták, hogy erre Szapáry nem hajlandó. Céljuk azonban éppen ez volt, miniszterelnökük lemondatása a kormány éléről. 80 Szapáry Gyula lemondására 1892. november 6-án került sor. Szapáry az egyházpolitikai kérdésekben ezután már nyíltan, miniszterelnöki kötelezettségeitől meg76 Uo. 158. 77 BÜSBACH Péter: Az utolsó öt év. Bp. 1895.18-19. 78 Magyarország története 7/1.1978. 84. 79 BÜSBACHP.1895.20. 80 Uo. 21-22. 385
