Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből / 283. o.
BENEDEK GYULA OKLEVELEK KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYE XIV. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL I. Az oklevélválogatás célja az volt, hogy konkrét, magyarra fordított, egykorú helytörténeti értékű források közlésével tágítani próbáljuk azon tényanyagok körét, amelyek a volt Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetének valamely mozzanatát tükrözik. 1 Amikor a közölt oklevelek tanulmányozását végezzük, figyelembe kell venni, hogy a XIV. században Külső-Szolnok vármegye — mint új, vagyis nem honfoglaláskori képződmény — még az eredeti, érintetlen földrajzi kiterjedésében létezett. Vagyis területileg széttagolt, egymással földrajzilag nem mindig érintkező, kisebb-nagyobb részekből állt. A kiterjedése alapját két nagyobb tömb képezte. Ezeknek egyike a mai JászNagykun-Szolnok megye nyugati és Pest megye keleti részén, a másika pedig az 1876 utáni Szilágy vármegye Kraszna nélküli részén terült el. A kettő közül az utóbbi volt a nagyobb területű. Mindkét tömböt kiegészítették azonban ún. átkebelezett területek (exklávék). Ezek a szomszéd közigazgatási területekbe voltak beékelődve, 1 —3 falubirtok vagy falubirtok-rész nagyságrendben. A Közép-Tisza-vidéken ilyeneket találtunk a Jászságban, a Nagykunságban, Pest-, Csongrád-, valamint Békés megyékben. Külső—Szolnok keleti tömbje körzetében a már említett nagyságrendű exklávékról tudunk Szatmár-, Bihar-, Kraszna- és végül Belső—Szolnok vármegyékben. Megkell ugyanakkor említeni, hogy mindkét tömb területén belül voltak enklávék is, vagyis olyan részek, amelyek más közigazgatási egységek területéhez tartoztak. Ezek közül most csak azt a 6—8 falubirtokból álló testet említjük meg, amely Szatmár vármegyéhez tartozott, de a keleti tömbbe ékelődött. A Közép—Tiszavidéken túlnyomó részben birtokos és nem birtokos nemesek, valamint a század közepére klasszikus értelemben vett jobbágyok laktak. A kelet-magyarországi tömbben más volt a helyzet. A nyugati felében a helyzet hasonlított a tiszavidékihez. A keleti felében azonban királyi várak, királyi városok, királyi falvak nagyobb számban voltak találhatók, ennek megfelelően itt elsősorban a várlakók és az őket kiszolgáló várnépesség volt túlsúlyban. Lehetőséget adhatnak eddig vallott álláspontok felülvizsgálására is. 283
