Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Nyári Katalin: Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek bűnözése / 265. o.

Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények valamivel több mint egyharmadát a szándékos, súlyos testi sértések, közel egyhatodát a garázdaság teszik ki. Az összesen belül 7,6 százaléknyi a rablások részaránya. Harminc százaléknyi az egyéb, ebbe a kategóriába tartozó (de általunk nem vizsgált) bűncselekményfajtából tevődik össze. A Jász-Nagykun-Szolnok megye területén elkövetett bűncselekmények arányának alakulásához hasonlóan emelkedik a megye területén lakó ismertté vált elkövetők száma is. Ez a növekedés 1980-tól jól érzékelhető. A tízezer lakosra jutó ismertté vált elkövetők száma is határozottan tükrözi a bűnözés intenzitását. E tekintetben országos viszonylatban a gyengén/közepesen fertőzött megyék között vagyunk a rangsorban. Az elkövetők különösen az 1977—83-as években a városokat, főként a megyeszékhelyet választották lakóhelyül, aminek következtében a városokban lakó elkövetők száma intenzíven nőtt, s jól érzékelhető a csökkenés a többi településen. 1980tól tapasztalható enyhe „visszaáramlása" az elkövetőknek a falvakba, s ez 1984-től hirtelen felerősödik, majd stabilizálódik. A Szolnokon lakó elkövetők száma — viszonylag egyenletes ütemben - a húsz év alatt másfélszeresére emelkedett; ugrásszerű változást az 1982. és 1987. években tapasztalunk. Ha az elkövetők arányának alakulását figyeljük meg, azt látjuk, hogy azoknak megközelítően fele a városokban, fele a rurális térségekben lakik. A megyeszékhelyen az elkövetők egyötöde él. Ezek az arányok - annak ellenére, hogy az elkövetők száma a húsz év során folyamatosan emelkedett — alapvetően nem változtak. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek aránya negyven százalék körül mozog, míg az erőszakos, garázda jellegű bűncselekményeket elkövetőké közel húsz százaléknyi. A vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők száma jelentősen növekszik; 1980-tól ez a negatív irányú változás feltűnő. Mivel a vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők tízezer lakosra jutó száma igen magas, így a gyakorisági rangsorban az országos átlag körüli (9—14.) a megye helye. A személyek javai és a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeket elkövetőknek megközelítően azonos az arányuk. Aggasztóan hat azonban, hogy az elkövetők száma rendkívül intenzíven emelkedik, s ezt a gyakorisági rangsorban elfoglalt helyünk is bizonyítja. Az elkövetők között a büntetlen és a büntetett előéletűek aránya 60:40 százalék körüli. A büntetett előéletűek száma közel másfélszeresére nőtt a húsz évvel ezelőttinek oly módon, hogy a fokozatos emelkedés 1980 után szinte ugrásszerűvé vált. A visszaeső elkövetők száma csaknem megduplázódott, az összes elkövetőhöz viszonyított arányuk azonban lényegesen nem módosult. Az áttekintő elemzés arra ösztönöz tehát, hogy az adatokat és a rá vonatkozó összefüggések feltárását az 1980-1987 közötti időtartamra célszerű elvégezni. Ebben a periódusban ugyanis a társadalmi, gazdasági, politikai tényezők válsága felerősödött; ugyanakkor a jogalkotási változások, értékhatárt módosító rendelkezések, 269