Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: Görög feliratos ikonosztázionok és ikonosztázion-töredékek Magyarországon / 113. o.

A jelenlegi Magyarország területén található görög feliratos ikonosztázionok a 18. század utolsó évtizedeiből és a 19. század első éveiből származnak. A műalkotások többségét drága, jó minőségű anyagok felhasználásával, kvalitásos mesterek közreműködésével készítették. A megrendelők igényességéről tanúskodik az is, hogy az ikonosztázionok tábláin elhelyezett görög feliratok többsége nyelvileg kifogástalan. Az ikonosztázionok architektonikailag a teljes lunettát betöltő, orosz-ukrán mintára épített nagy barokk képfalak közé tartoznak. A budapesti, karcagi és a dunaföldvári ikonfal szerkezetében már a következő korstílus, a klasszicizmus elemei is megjelennek. Jankovicz Miklós egri és miskolci képfalain éri el a teljes lunettát betöltő ikonosztázion-típus magyarországi fejlődésének kiteljesedését. A görög mester az adott szerkezetben rejlő összes lehetőséget kihasználta oly módon, hogy ikonfalait felruházta a bizánci művészet kultikus tárgyaira jellemző kivételes sajátossággal: műalkotásait belső térrel rendelkező, autonóm térbeli egységgé formálta. Jankovicz Miklós a faragványok kialakításakor is elsődlegesen a délvidéki fafaragó műhelyek motívumkincséből építkezett, melyet a copf elemeket is magában foglaló magyarországi klasszicizáló későbarokk stílus elemeivel ötvözött. Kvalitásos sajnos ismeretlen fafaragó mester faragta a békési ikonosztázion faragványait. Míg Jankovicz Miklós növényi motívumokat és geometrikus faragvány okát egyaránt elhelyezett képfalain, a békési mester formakincse kizárólag növényi motívumokból tevődik össze. Ez a mester más magyarországi templomban nem tevékenykedett. Személyének stílusa, gyökereinek meghatározása a további kutatás ígéretes feladata. A hazai görög ikonosztázionok architektonikailag és a faragott díszítést tekintve is igen kevés szállal kötődnek a korabeli görög művészethez. A korabeli görög ikonosztázionok nem töltik be a teljes lunettát, általában két - esetenként három - zónát helyeztek el rajtuk. Faragványaik között sok a figurális ábrázolás, ami a magyarországi anyagban kivételesnek tekinthető (az egri ikonosztázion galambjai). A faragványokat általában nem aranyozták. A görög területen épített ikonfalak faragványaira kis mértékben hatott a korabeli nyugati katolikus művészet, ami természetszerűleg nem az osztrák-magyar barokk és klasszicizmus volt, hanem az itáliai barokk. Ikonográfiáikig a hazai görög ikonfalak általában az öt zónás orosz-ukrán ikonosztázion-típus képprogramját követik. A mesterek különböző stílushatások alatt dolgoztak. A szentesi és a békési ikonfalak ikonjait megfestő S. Tenecki-műhely a kijevi Festő Akadémia stílusát képviseli. S. Tenecki - a XVIII. század 70-es éveinek kiemelkedő ikonfestő mestere - elsődlegesen a bizánci örökségre (ikonográfia, térszemlélet, alakok megfogalmazása) támaszkodott. Munkáit a barokk stílus formailag érintette meg. Előfordult, hogy a barokkból olyan megoldásokat vett át (például az arany háttér ornamentikával történő díszítése), melyek egyúttal korai bizánci hagyományok felújításai is voltak. Igen jó mesterségbeli tudással megfestett alkotásai kiemelkednek a hazai emlékek közül. S. Tenecki műhelyének vonzáskörében számos mester tevékenykedett, mint például a hódmezővásárhelyi görög feliratos táblákat elkészítő mester. Az ikonfestő mesterek másik csoportja a posztbizánci művészetet a korabeli osztrák művészettel ötvözte. A dunaföldvári ikonosztáziont megfestő bécsi iskolázottig