Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Nagy Márta: Görög feliratos ikonosztázionok és ikonosztázion-töredékek Magyarországon / 113. o.
NAGY Márta: NIK0AA02 IÍ2ANN0Y TAAHA0P02 (Jankovicz Miklós) kb. 1750—1817 fafaragó mester egri műhelye. In: Zounuk 5. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1990. 9-24. Állványzat: XVIII—XIX. század fordulója. Fafaragó és képfalépítő mester: NIKOAAOS IÍ2ANNOY TAAHA0P02 (Jankovicz Miklós) műhelye. A képfalon a déli oldal medallionjainak első sorában a második tábla hátoldalán monogramm látható: I. M., 15 mely minden bizonnyal a fafaragó mestert jelöli. A karcagi képfal a budapesti képfalhoz hasonlóan a teljes lunettát nem tölti be, annak ellenére, hogy a budapestihez hasonlóan az orosz-ukrán öt zónás, teljes lunettát betöltő minta után készült. Architektonika: A karcagi képfal architektonikájában fellelhetők az egri és a miskolci képfalak főbb szerkezeti elemei, de visszaköszönnek a budapesti képfal — az egri és a miskolci képfalak szerkezetétől leginkább eltérő - elemei is. A képfal fölső egysége fölülről íves párkányzattal le van zárva, mint a budapesti képfal felső egysége. A Budapesten eltervezett megoldást itt sikeresebben alkalmazta a mester, Budapesten ugyanis a Golgota keresztet és a hozzá tartozó két kompozíciót a képfalat lezáró párkányzat fölé állította. Karcagon ezeket a táblákat is harmonikusan belekomponálta a felső egységbe, ily módon az íves párkányzat a teljes ikonosztáziont lezárja. A képfalépítő mester a budapesti képfal felállításakor olyan újfajta szerkezeti megoldás lehetőségét kereste, mely különbözik az egri és a miskolci képfalak szerkezetétől, de bizonyos tekintetben azonos is vele. A budapesti képfal architektonikailag átmenet az egri, illetve a miskolci és a karcagi ikonfal között. Az új szerkezetre Karcagon talált rá igazán a mester. Az ikonfal két egységre tagolódik: az alsó egység főként álló téglalap alakú táblákból, a felső egység alapvetően ovális medaülonokból tevődik össze. Az alsó egység zárt fal, a felső egység nem zárt, táblákból és a köréjük fonódó faragványokból áll. A képfal a budapestihez hasonlóan az oltárteret egyenes vonalban zárja le. A falon csupán sík kialakítású táblákat helyezett el a mester. E két szerkezeti megoldás a térbeli mélység csökkentésének szándékát sejteti. A párkányzatok egyenes vonalban választják el az egyes sorokat. Elmarad a párkányzatok lüktető ritmikája által keletkező horizontális irányú mozgás - aminek megteremtésére irányuló törekvés még megfigyelhető a budapesti képfalon is. A térbeli mélység és a mozgás csökkentése arra utal, hogy a mester kerülni szándékozott a barokkra jellemző hatásokat és természetesen az ezeket előidéző szerkezeti megoldásokat. Teljes mértékben azonban nem tért el a barokkos szerkezeti kialakítástól, erre utal az alapképsort tagoló magas lábazatból kiinduló korinthoszi fejezetes falból kilépő négy-négy oszlop alkalmazása. Az alsó egység további két sorát is négy-négy falból kilépő korinthoszi feje15 A karcagi ikonosztázion részletes leírása. NAGY Márta: The iconostasion of the Greek Orthodox Church in Karcag. Balkan Studies 28/2. Thesszaloniki, 1987. 237-258. ; NAGY Márta: A karcagi görög templom ikonosztázionja. Zounuk 3. Szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1988. 21-51. 147
