Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: Görög feliratos ikonosztázionok és ikonosztázion-töredékek Magyarországon / 113. o.

Királyi ajtó táblái, valamint a felső egységben a Golgota-kereszt alatt elhelyezett szabálytalan rocaille-táblák. A fölső egység uralkodó mandorla formái megjelennek az alsó egységben is, a diakónusi ajtókon, a diakónusi ajtók fölött, illetve az alapképsor alatt elhelyezett sor két-két szélső tábláján is. A mandorla-formához viszonyítva változatosságot jelentenek a felső egység négylevelű lóhere alakot öltő táblái, melyek föllelhetők az egri képfal felső egységében is. Az alapképsort magas lábazatból kiinduló három-három falból kilépő kör alapú korinthoszi fejezetes oszlop és három-három akantuszlevél fejezetes spiráltestű pilaszter tagolja. A kiugró oszlopok mögé itt is mint az egri képfalon pilasztereket állított a mester. A Királyi ajtó mellett álló két oszlop fölött a párkányzat négyszög alapú konzoljainak két külső sarka hegyes szögben hosszan elnyúlik. Ezáltal itt is az a hatás keletkezik, mintha az oszlopok nem állnának merőlegesen a képfalra, annak ellenére, hogy négyszög alapú lábazataik merőlegesek a képfal vonalára. A trónusikonok külső oldalán álló oszlopok lábazatai és az oszlopok fölött a párkányzat négyszög alapú konzoljai nem merőlegesek a képfalra. Hasonló kialakításúak a harmadik és a negyedik sor azonos helyen álló oszlopai fölött a párkányzat konzoljai és az oszlopok lábazatai is. Jankovicz Miklós itt is törekedett arra, hogy az ikonosztázion ne díszített sík falként álljon, hanem térbeli mélységgel, saját belső térrel rendelkező, autonóm térbeli egységgé váljon. A térbeli mélység megteremtésére - az egri képfal szerkezetéhez hasonlóan — leginkább a középtengelyt találta alkalmasnak a mester. A középtengely mellett álló oszlopokat kiléptette a falból, mögéjük pilasztereket állított. Térbelileg kiemelte a teljes alapképsort is, amit az indokol, hogy ezen a soron nyugszik a teljes képfal. A harmadik sorban a mester már könnyedebb, csavart testű, üreges oszlopokat és pilasztereket állított, úgy mint Egerben. A negyedik sorban azonban ismét falból kilépő oszlopokat — és pilasztereket - helyezett el szemben az egrivel. Ugyanis Miskolcon a felső egység nagyobb kiterjedésű, és a megkönnyített negyedik sort „összenyomná" a hatalmas felső egység. A középtengely függőleges irányú térbeli kiemelése az alapképsorban az előrelépő oszlopok és a rojtokkal díszített baldachin és a negyedik sorban ugyanezen kompozíció általjön létre. Az egri képfalhoz hasonlóan az alsó egységben a sorokat horizontális irányban elválasztó konzolos osztópárkányok — az alsó egységet lezáró legfölső párkányzat kivételével - nem egyenes vonalban, hanem hullámvonalszerűen és térben kissé előreugorva tagolják a sorokat. A konzolos osztópárkányok horizontális irányú, hullámzó ritmikát teremtenek, ellensúlyozva a képfalat tagoló térben kiemelt oszlopok által keletkező vertikális irányú mozgást. A függőleges és a vízszintes irányú erővonalak kiegyenlítődnek, az ellentétes mozgások kiegyenlítődése harmóniát eredményez. A térbeli mélység megteremtésére a képfalon domború kialakítású táblákat is elhelyezett a mester. Domború kialakítású a Királyi ajtó két oldalán elhelyezett két trónusikon és az alattuk levő táblák, továbbá a harmadik és a negyedik sor középtengelyének táblái is. Az egri képfalhoz hasonlóan a miskolci képfal sem egyenes vonalban zárja le az oltárteret. Azonban a miskolci ikonosztázion — az egritől különbözően - két táblányi szélességben a képfal két szélén kilencven fokos szögben törik meg. Ez a törés nemcsak az alsó egységet érinti, hanem a felső egységben elhelyezett táblákat is. Ily módon a miskolci képfal lényegesen nagyobb térbeli mélységre tesz szert, mint az egri. Ezzel a 131