Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

nál a Mély-érnél volt. A Miller (Mély-ér) mint a Közép-Tiszavidék jellegzetes vízfolyása régóta ismert, az 1075-ös garamszentbenedeki apátság alapítólevelében is említés történik a Meler (Miller) nevű vízről. Györffy György az átkelőhelyet Mélyéri-révnek említi. A Kemeji részek és Vác közt volt egy hely — írja —, ahol 1074-ben a befagyott Tiszán Géza herceg, majd Salamon király átment a seregével, ez a Miller torkolatnál történt.

1 Az itteni átkelés létezését erősíti, hogy a Tisza folyó bal partján, ahol a későbbi időkben is országút vezetett — megkerülve a Tisza-hídtól a mai Alcsinak nevezett, és a múlt század második felében levágott folyószakaszt —, a korai Árpádkorban más vízrajzi viszonyok uralkodtak. Holtágak szövevényes rendszere tette lehetetlenné biztonságos és jól járható útvonal kialakítását. így a szolnoki rév még több emberöltőn keresztül a Miller torkolatnál vezetett át, de még a XIII. században is ezt a helyet említik átkelőhelyül. A Tisza felső szakaszáról és Máramarosból a XI—XII. századtól megindult a só, a fenyőfa majd egyéb árucikkek szállítása (szárazon és vízen). S az Erdélyből való sószállítás legrövidebb útvonalán — a via Zounuk — a szolnoki révet találjuk, amely a NY—K-i irányú kereskedelmi út (Bécs—Esztergom—Buda—Szolnok—Debrecen-Nagyvárad-Kolozsvár—Gyulafehérvár) egyik állomása lesz. A szolnoki átkelőhely birtoklása a jelenlevő hatalom számára politikai és gazdasági szempontból egyaránt mind nagyobb jelentőséggel bírt. Szolnok települése fokozatosan fejlődött, átkelőhelyből és kikötőállomásból István idejében várispánsággá és Szolnok megye székhelyévé vált. A szolnoki vár udvarbírája — comes curialis de Zounuk — volt a felügyelője az átkelő révnek és elöljárója Szolnok lakóinak. A kereskedelmi élet és a révészet már ekkor jelentős számú család megélhetését biztosította. A város jelentőségét tovább növelte, hogy az Erdélytől Budáig kialakított ,,Sószállító út" itt haladt át a Tiszán. A vármegyék megszervezése után a sót ugyanis nemcsak a Tisza és a Szamos vízi útjain, hanem tengelyen is szállították Budára. Ezek a kereskedelmi utak a középkor folyamán egyre fontosabbá váltak, mert a forgalom egész Európában jórészt a szárazföldön bonyolódott le. II. András 1211-ben kiadott és 1214-ben megerősített oklevele szerint III. Béla király Boleszláv váci püspöknek engedte át a szolnoki rév jövedelmének egy részét, melyet a püspök 1211-ben a leleszi prépostságnak adományozott. Arról azonban nincs adat, hogy a váci püspökség és a leleszi prépostság meddig volt a révjövedelem birtokosa. A rév említése még mindig a Miller mellett történik: portiones portus Zounuk, qui est juxta Miler.

2 Arra vonatkozóan, hogy a révátkelőhely mikor helyeződött át a mai Tisza-híd helyére, megbízható forrást nem sikerült felkutatnunk. A FAHÍD A híd a törökkorban A török terjeszkedés előretörésével az 1540-es évektől Szolnok város katonai jelentősége megnő. 1550-ben végzik el — kincstári segítséggel - végvárrá történő kiépíGYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Bp. 1987. 56-57. 2 Szolnok város története. I. Szerk.: KAPOSVÁRI Gyula - MÉSZÁROS Ferenc. Szolnok, 1975. 31. 10