Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

tését. Az 1552-es hadjárat idején a török azonban mégis elfoglalja a Nyáry Lőrinc által védett várat. Szolnok és környéke új török közigazgatási központ és a kádi székhelye lesz. Szolnok mint a róla elnevezett szandzsák központja szerepel ezután, szultáni khász város, magyar és török polgári lakossággal.

3 Szolnok végvárként és átkelőhelyként egyre fontosabb szerepet kapott a berendezkedő török birodalomban. 1562-ben itt épül fel az ország első állandó Tisza hídja. A Porta Szolnokot tartotta a legalkalmasabbnak, hogy Buda és a tiszántúli meghódított részek, illetve Erdély felé egy biztonságos átkelőhelyül szolgáljon. A hódoltsági terület viszonylag védett részén emelt híd és a rajta átvezető útvonal segítségével közelíthették meg a leggyorsabban Budáról a fontosabb erősségeket, Aradot, Jenőt és az 1566-ban elfoglalt Gyula várát. Ebben az időszakban az útvonalak többsége használatban volt, de a mindenkori hadihelyzetnek megfelelően forgalmuk ingadozott. A törökök számára a várak elfoglalása és a legfontosabb települések megszerzése volt a lényeg, de az erődítményeket összekötő utak és a kapcsolódó átkelőhelyek fontossága sem maradt el az előbbiektől. . A fahíd felépítése gazdasági szempontból is fontos volt. A hódoltság idején az Alföld egyik fő árucikke a Tiszántúlról a nyugati országokba irányuló szarvasmarha lett, melyet nagy tömegben hajtottak. A szolnoki híd mindenképpen kedvezőbb lehetőséget biztosított a lábon hajtott állatok átkelésére, mint a folyón történő úsztatás. De fontos szerepet játszott az állatok és a lakosság menekítése idején és az egyéb forgalomban is. A híd építésére utal Verancsics Antal egri püspök 1562. március 26-án Miksa királynak írt levele: „. . . a budai pasa átkelt a Tiszán s a táborát annak partján Szolnok és Szanda közt elhelyezvén . . . visszatért Szolnok várához, ahová a hídépítéshez szállítottak fát csapatainak fedezete alatt." 1562. május 29-én pedig már a következőket jelenti Verancsics Miksa királynak: „. . . Hrusztán budai pasa Szolnoknál van s már elkezdé a híd építését a vár alatt, a Zagyva vizénél, amint mondják, erős mérvű s olyan széles, hogy rajta két kocsi elfér egymás mellett. A híd egynegyed része már tökéletesen készen van.. ."

4 A vert tölgyfa cölöphíd a vár délnyugati rondellájából indult ki. A szolnoki hídfő kiképzése nem rekonstruálható egyértelműen. Houfnagel 1617-es metszete alapján a Tiszát átívelő nagy híd még a Zagyva medrén is átvezet, így a terjes híd alakja felülnézetből L betűhöz volt hasonló. A másik hídfő a szandai részen állt, és magas földgátban folytatódott (déli irányban) az ár területén. A híd hossza 90 m-re tehető. A tölgyfahidat járompillérek hordták, s úgy tervezték meg, hogy a pillérnyílások között a sószállító tutajok és sajkák könnyedén áthaladhassanak. A híd építtetője Hrusztán budai pasa volt.

5 3 Adatok Szolnok megye történetéből II. Szerk.: BOTKA János - T. BERECZKI Ibolya - SELMECZI László - SZURMAY Ernő. Szolnok, 1989. 238-239. 4 VERANCSICS Antal . . . összes munkái. 8. kötet. Magyar Történelmi Emlékek. 19. kötet. Pest, 1868.354-356. 5 MOLNÁR József: A szolnoki Tisza-híd a törökvilágban. Műemlékvédelem, 1977. XXI. évf. 3-sz. 159-161. 11