Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
ben szerezte Kalmár azokat a bibliai ismereteket, amelyeket oly kitűnően hasznosított evangélizációi során. Visszatérve Pacsérra, nem volt szüksége templomra, mert az elöljáróság által, a községháza közelében szállásul kiutalt, tisztára sepert istállóban is felkeresték az emberek „Krisztusnak emez igaz követőjét", aki (akkor még) életével is bizonyította, hogy (Barsi Miklós szavai szerint) „így kell Krisztus keresztjét hordoznunk, így kell a világ hatalmait elszenvednünk, mert tűrőké és szenvedőké az Isten országa." Innen szabadulva, egy pacséri kertben hirdette a világ végének közeli eljövetelét, a megtérés szükségességét, s rajongó hívei innen nevezték magukat „Megtérteknek". Kalmár pacséri tartózkodását a szervező-térítő munka tényleges sikerei és a magánélet botrányai jellemzik. Ismétlődő nőügyei miatt kirekesztik hívei a pacséri közösségből, egyideig zugügyvédkedéssel keresi kenyerét, majd Pestre költözik. 45 Barsi Miklós a helyenként romantikus elemekkel átszőtt életrajz után az egyházi feljegyzések segítségével igyekszik tisztázni a nazarénus mozgalom pacséri történéseit. Egy 1855. január 24-i bejegyzés rögzíti a Minisztérium 1854. március 4-én kelt körözvényét, amely elrendeli, hogy ha a lelkészek olyan tévelygőket találnának, akik magukat Krisztus követőinek (azaz nazarénusoknak) nevezik, s téves nézeteket vallanak kereszténységről, templomról, papról, katonáskodásról stb.; akkor azokat azonnal terjesszék fel a Minisztériumnak. Itt történik említés (hibásan) egy Krämer Antal nevezetű pacséri férfiről, aki jól beszélt németül, magyarul, latinul és szerbül, „...azelőtt honvédkedett, szénészkedett", majd tilalom ellenére sikeresen terjesztette tanait. Azt is megtudjuk, hogy 1855 szeptemberében az akkori pacséri lelkész jelentette fel a dunamelléki püspöknek, s letartóztatás után előbb Zomborba, majd Bécsbe vitték. Barsi felülbírálva elődje bejegyzését közli, hogy hívei a prófétáról szólva, mindig Kalmár Istvánról beszéltek, a Krämer név azért kerümetett elő, mert „Kalmár magyar nevét németek között német, szerbek között szerb formában használta." Az 1856. február 4-én keletkezett beírás ismét egy feljelentés emlékét őrzi. Megtudjuk belőle, hogy Kalmár távozása után Erdei Dániel szíjgyártó mester és felesége lett a pacséri nazarénusok vezetője, akiket „Nyári Terézia-, Cecília- és Etelka agghajadonok..." segítettek munkájukban. Ők hívtak meg egy bácskai, „rajongó lakatost", aki megérkezett ugyan, de a lelkész lebuktatta. Ekkor a püspök nyomozást indíttatott, s ennek eredményeként került fel Szemesi Sándor kovács és két parasztember a nazarénus listára. Ezek Szabadkán a bíróság előtt tévedésüket visszavonták, a református egyházhoz való visszatérési szándékukat is jelezték, de a lelkész szerint ígéretüket „...valójában soha sem teljesítették." Ilyen előzmények után küldte ki az egyházmegye 1858 áprilisában Sziládi László kiskunhalasi lelkészt Pacsérra, hogy a rajongókat az egyház kebelébe visszavezesse, de eredménytelenül. Valószínűleg Sziládi kiküldésével kapcsolatos, hogy a nazarénusok után nyomozó Barsi Miklós éppen 1858-ban találkozik a presbiteri jegyzőkönyvben az alábbi 45 . A pacséri jegyző 1884-ben még Pesten találkozott vele, mint fürdőpcnztárossal. Eötvös Károly szerint a kilencvenes évek elején kellett meghalnia. (EÖTVÖS K. 1904. 292.) 46 Vö. Nazarénusok, 1959. 7. 92
